• 2009-es archív

    «« vissza
    • 2009. december 29., kedd: Közélet

      Másfél évig szólt a doromb

      Tavaly szeptember elsején indult a Dorombszó című, népzenei értékeinket népszerűsítő előadás-sorozat. Háromszéki és Hargita megyei településeken léptek fel a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad színjátszói Piroska Klára és László Károly sepsiszentgyörgyi színművésszel együtt. A mesejátékban kilenc népi hangszert személyesített meg egy-egy szereplő, meg is szólalt valamennyi — mégpedig hivatásos népzenészek, a Folker együttes által —, s elmesélte történetét. Mint a legtöbb magyar népmesében, a gonosz is megjelent: Dézsi manó a mai gépzenével elnémította a népi hangszereket, melyek aztán mindenféle kalandok után, Violin mester segítségével lelkükben találták meg hangjukat, és újra szólásra bírták egymást. A műsor végén a zenészek a valóságban is bemutatták a hangszereket, és a közönség ki is próbálhatta őket. Az előadás célja: közelebb vinni a gyermekeket a magyar népzene világához, hagyományainkhoz, szokásainkhoz. A költségeket a Kovászna Megyei Művelődési Központ saját költségvetésből, valamint a Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület az Ifjúság Lendületben 2007—2013 elnevezésű európai uniós programból jóváhagyott támogatásból fedezte. (f. e.)
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. november 21., szombat: Közélet

      Készül Gelence értéktérképe — Szekeres Attila

      A háromszéki turisztikai napok záróakkordjaként az Óriáspince-tetőn szervezett kézműves-bemutató és szekértábor valójában megmérettetést is jelentett. Két község vitte el a pálmát. Maksa, mely kivívta magának a jogot, hogy egy éven át ingyenesen bemutatkozhat azokon a turisztikai kiállításokon, amelyeken a megyei tanács részt vesz. Így állíthatott ki Gábor Má¬ria és Vilmos bőrdíszműves az őszi bukaresti turisztikai expón a Székelyföld-standon. Gelencének kulturális és turisztikai értéktérképet készít a Megyei Művelődési Központ, melynek munkatársaival a nagyközségben futottunk össze. Szőts Papp Zsuzsa, a program irányítója érdeklődésünkre elmondta, helyi kulcsemberek bevonásával folyik a gyűjtőmunka, s falugyűlést szerveznek, hogy a helybelieknek is legyen beleszólásuk, magukénak érezzék a kiadványt, melynek megjelenését december közepére tervezik. A leporelló, melyből ötszáz példányt adnak a községnek, tartalmazza a falutérképet, rajta a fontosabb kulturális intézmények, turisztikai látványosságok, kilátók, azoknak a kézműveseknek a címét, akik vállalják, hogy látogatókat fogadnak, a panziókat, valamint egy faluismertetőt. Az anyagot digitálisan is átadják, így sokszorosítható. Az önkormányzat vállalta, hogy a térképet a település bejáratánál, a műemlék templom mellett, valamint a központban is kifüggesztik.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. december 19., szombat: Kultúra

      Tündérország napszámosa (Benedek Elek ölelő karjában) - Farkas Árpád

      Nagy szellemeinket, különösen az 1867-es kiegyezés után, a hálás utókor szobrászművészei előbb-utóbb leültették. Elsők között talán Deák Ferencet, a haza bölcsét, egyenesen karosszékbe. Mégsem illett volna szárnyas kabátban, lobogó hajjal forradalmakba rohanvást ábrázolni. De ücsörög már II. Rákóczi Ferenc, és Ady Melocco Miklós padjáról csaknem kísértetként lengi be a huszadik századot, s tűnődik József Attila a pesti Duna-parton, nézvén, miként úszik jövőnkkel is tova a dinnyehéj. Csupán azért villan elő néhány jeles szobrászművészünk Nagy Ember-ábrázoló helyzetképe, mert Há¬romszéken a Benedek Elek-emlékév műalkotásbéli revelációja mégiscsak a kisbaconi Elek apó-szobor, Vargha Mihály munkája volt. Sokan vélték eredeti szobrászművészeti ötletnek a padra ültetett Nagyapó mását, holott vonzereje csupán klasszicizáló élethűségében rejlik, mellyel ölébe, karjá¬ba csalogatja az arra lófráló zsibongó gyermek- és felnőttsereget. Ez a pad hétköznapi méretű ugyan, de a szobor élő, karjában elfér a fél magyar világ s annak égi mása. A másik fele csak nézi: ily csekélyke székely gyermekáldás mellett mennyi lurkó terem a mesemondó térdeken. S kuporodik ide diplomatától kackiás bajszú politikusig mindenki, s vonzza a vendégforgalom látogatócsoportjait letapadni percre az öröklétben. Lehet, e pad hiányzott nékem negyvenhárom esztendőkkel ezelőtt, amikor friss diplomás tanárként, nagy deákromantikával Kisbacon felé fordítottam szekerem rúdját, hogy majd Benedek Elek hátramaradt istállójában új Pegazusokat abrakoltatnék. Túl a mesék tején, akkorra ismerhettem azt az egykori közéleti kardforgatót, szelíd maszkja mögött igazunkért, demokratikus magyarságunkért radikális hadra kelő, olykor menekülő, de világok fordultán mindig szembejövő embert, kinek eldugott falujában felhagyott szellemi szálláshelyét szándékoztam ifjonti romantikával meglakni. Üres volt. Lányával, Flóra nénivel s Bardócz tanító úrral csalódottan kóstolgattuk a fekete levest a Mari-lak tornácán, hiszen kiderült: tanári diplomámat itt eresz alá akaszthatom, hiszen Kisbaconban az általános iskola gyermekhiány miatt jó esztendeje megszűnt. S bár Kisbaconban azóta sem termett egész iskolára való gyermek, mégis lombosodott Benedek Elek szelleme teljes nyelvterületen, s hol magyarok élnek e földkerekén. Írónemzedékek nőttek fel fiai, Tamási Áron, Szentimrei Jenőék nyomában, akikért „Fő, hogy dolgozzanak..." utolsó szavaival billent ki a toll kezéből, s ma is maga mellé ülteti padjára e kis antológiában* megszólaló ifjú öregeket. Hogy a mesélő kedv el ne múljék, e lapokon felszikráznak Ferenczes István, Vári Attila, László Noémi, Bogdán László, Szabó Róbert Csaba, Fekete Vince, Szántai János parázson tartott szavai, s a Benedek Elek-kutatók, -örökséggondozók — Lengyel László, Szabó Zsolt, Bardócz Orsolya, Perjámosi Sándor, Hegedűs Imre János, Végh Balázs Béla, Mészely József, Merényi Hajnalka, Kónya Ádám, Benedek Szabolcs — hozzák vissza közénk az időből. Megszólalnak mai kiscimborák is, kik közé magam is odakuporodnék, miközben eszembe jut réges-régi, kamaszkori güggyentésem, melyet már fel sem mernék ajánlani a Cimbora mai, okos és igényes, Benedek Elek ölelésében nyüzsgő olvasótáborának. A hajdani almáskertben térden írt, reményt kereső versike utolsó sorait azért idemásolom: Sussan a zöld s előrúgat fehér lován a legkisebb fiú —, horkan az állat, s meg nem zabolázza hét árok, hét kantárszíjú. És dombra föl! Amerre vágtat, a mesék tején fölragyog dérverte szép ezüst szakálla s a térdén ülő csillagok. (Elek Apó) * Tündérország napszámosa (Benedek Elek-olvasókönyv), a Regös Ifjú¬sági és Közművelődési Egyesület, Bod Péter Megyei Könyvtár, Kovászna Megyei Művelődési Központ kiadása. Szerkesztette: Farkas Kinga és munkatársa, Szonda Szabolcs, készült a Cova-print Nyomdában.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. október 10., szombat: Közélet

      Kicsi pénz, kicsi muzsika (Őszi Közművelődési Napok) - Váry O. Péter

      Egyre zsugorodik az alig néhány éve útjára indított Őszi Közművelődési Napok nevű rendezvény, idén a tavalyihoz képest feleakkora összeg sem áll a szervező intézmény rendelkezésére, s ennek megfelelően a meghirdetett programok is felére fogyatkoztak, miként a részt vevő települések száma is ugyanvalóst megcsappant. Ennek ellenére a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársai kitartanak az ügy mellett — mert hiszen ügy immáron az Őszi Közművelődési Napok, a művelődési rendezvényekkel oly szegényen ellátott vidék szellemi fellendítésének ügye. Az elvek tehát nem változtak, ingyen kultúrát a legeldugottabb helyre is — hirdetik, s hogy idén melyek azok a települések, ahová egy bábelőadás, egy népi zenekar, egy színjátszó csoport eljut? Azok, amelyek igényt tartottak rá, amelyek az elmúlt években is tárt karokkal fogadták és várták a fellépőket. Akik idén is jórészt háromszékiek: mint mindig, a Tamási Áron Színház Cimborák bábtagozata hűséges partnere a rendezvénynek, ezúttal olyan falvakban lépnek fel, hol bábszínház még sosem járt, avagy csak nagyon régen; szintúgy Kelekótyáék, a gyerekeket sajátos módon szórakoztató együttes, és társult a Visky Árpád Színjátszó Kör is — mert a legnagyobb igény faluhelyen a színdarabokra lenne. ,,Idegenlégiósként" a Ködszurkáló Kisszínház csatlakozott a rendezvényhez, szintúgy visszajárók ők is, egy pályázat révén a vajdasági, zentai zEtna kortárs irodalmi folyóirat mutatkozhat be, s a Budafoki Musical Stúdió fellépése csereelőadásként valósul meg — ez az egyetlen egyébként, mely belépti díjas. Vasárnaptól vasárnapig tehát megpezsdül egy kicsit Háromszék áporodott kultúrlégje.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. október 17., szombat: Közélet

      Telep

      Ez a magát kistelepként hirdető pillanatnyi csoportosulás a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár előcsarnokában mutatkozott be a hét végén. Málnásfürdői nyári táborozásuk terméséből válogatott egy kiállításra valót a székelyföldi művészeti líceumok legjobbjaiból összeverődött húsz diák. A Péter Alpár képzőművész szervezésében zajló alkotótáborban jelen volt a grafika, festészet, szobrászat, performance, installáció, fotó... A szakmai irányítók, Faluvégi Tünde, Ütő Gusztáv, Éltes Barna, Vargyasi Levente, Beteg Zsuzsa, Péter Alpár nem titkolt szándéka valósult meg, hogy az iskolai oktatáson túli kísérletekbe szabadítsák be tanítványaikat. Fő támogatójuk a Kovászna Megyei Művelődési Központ és a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum volt. (A. L.)
    • 2009. szeptember 29., kedd: Kultúra

      A Kárpát-medence legjobb mesemondói Kézdivásárhelyen - Iochom István

      Szombat délután a kézdivásárhelyi Vigadó színházterme adott otthont a Benedek Elek emlékére szervezett Többsincs Kárpát-medencei mesemondó verseny gálaestjének. Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke köszöntötte az erdélyi, magyarországi, felvidéki és vajdasági mesemondókat, majd a jelenlevőkhöz fordulva arra kérte őket, dőljenek hátra, nyissák ki a lelküket, szívüket, és hallgassák a csodálatos meséket. Elsőként az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által rendezett országos döntő III—IV. osztályos kategóriájának legjobbja, a kézdivásárhelyi Mike Bernadett, a Petőfi Sándor Iskola tanulója mondott mesét. Deák Gellért Gedeon, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont tanulója az országos verseny különdíjasaként jutott tovább a gálaestre. Francia Dominika Mirr-Murr kandúrról mesélt Győr-Moson-Sopron megyét képviselve. A vajdasági Szombati Dorottya Lázár Ervin Csodapatika című meséjét elevenítette meg. Balogh Zoltán, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskola diákja Benedek Elek A bujdosó macska című meséjét mondta el. Ambrus Szabolcs, Gyergyószárhegy mesemondója III. díjasként érkezett a gálaestre, és a Cigány haláláról mesélt. A Csongrád megyei Szalmai Imréné már nagymama, és minden korosztály előtt szívesen mond mesét, ezúttal tőle Benedek Elek Ravasz Jancsiját hallhattuk. A Szilágy megyei Albert Lénárt az alsó tagozatosok között nyert második helyezést Elek apó Kolontos Palkó meséjével. A Rugonfalváról érkező Jeddy Árpád, az V—VIII. osztályos kategóriában második helyezést ért el A szegény ember és a farkas című székely népmesével. Otika Ildikó felvidéki háromgyermekes édesanya Fösvénylegény házasodik című meséjével aratott közönségsikert. Kertész Hunor, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont tanulója, a legifjabb kategória dobogósa következett. Bagoly Orsolya, szintén a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont tanulója a Krónika napilap különdíjasaként lehetett jelen. Szabó Áron Ábrahám a budapesti döntőből jutott tovább a gálaestre. Másfél óra mesehallgatás után a szervezők a Kárpát-medence legjobb mesemondóit emléklappal ajándékozták meg. A gálaestet követően a magyarországi Makám együttes lépett színpadra, mely világzenéjével és mesei dallamvilágával tette emlékezetessé a szombat estét.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. szeptember 28., hétfő: Közélet

      Közönség nélkül (Benedek Elek-emlékünnepség)

      Inkább szakmai eszmecsere maradt a Kárpát-medencei magyar gyermekfolyóiratok széles közönségnek szánt bemutatása: meglehetősen kevesen hallgatták végig a Pozsonyból, Vajdaságból, Kárpátaljáról, Magyarországról és Kolozsvárról érkezett lapszerkesztőket. A gyér érdeklődés egyik magyarázatát — a napsütés, a (kényszerűen) szombat délire időzített rendezvény, a városban ugyanakkor zajló, mozgalmasabb szabadtéri programok mellett — egy, a kóstolónak hozott példányokért utólag betérő kiskamasz adta meg: frissen úgysem jut hozzá a távoli kiadványokhoz, az arhívumot pedig megtalálja a világhálón. A folyóiratok gondjai egyébként hasonlóak mindenütt: kevés a pénz, és egyre csökken az olvasótábor is — érdekes azonban, hogy ebből igencsak különböző jellegű folyóiratok születnek a különböző vidékeken, ámbár az irodalom népszerűsítése mindegyiknek vállalt feladata. Derűlátóbb jövőképet a Szivárvány és a Napsugár (óvodásaink, kisiskolásaink színes füzeteinek) főszerkesztője, Zsigmond Emese fogalmazott meg, szerinte tíz-tizenöt évi hullámvölgy után ismét emelkedik a gyermekirodalom ázsiója, élvonalbeli írók, költők fordulnak újra a kisebbek felé. A laptalálkozó egyféle folytatásaként a megyei könyvtár és a FER Alapítvány munkatársai várták a szülőket az olvasással kapcsolatos kötetlen beszélgetésekre, több szórólapot is nyomtattak a szaktanácsadás lehetőségeiről, no meg a különféle korosztályoknak ajánlott könyvcímekkel, ám ez is belterjes összejövetel maradt, mindössze két tanítónő keresett valami fogódzót a munkájához.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. szeptember 28., hétfő: Közélet

      Székely tündérország (Benedek Elek-emlékünnepség) — Farcádi Botond

      Talán a halkan felcsendülő dallam, a napsütéses, a meleg őszi nap, a pompás színekben tündöklő fák, a gyerekzsivaj vagy Benedek Elek világának kézzelfogható közelsége miatt, de — miként az Bardócz Orsolya egyik meselemezének címében is áll — igazi ,,székely tündérországra" hasonlított tegnap délután a kisbaconi emlékház. És népesnek is bizonyult e tündérország: az emlékünnepségre ugyanis sokan voltak kíváncsiak, busszal érkező gyerekhad szállta meg az emlékház kertjét, de eljöttek a helybeliek is, idősebbek, fiatalok egyaránt, kíváncsian nézegetve a kertben található óriási festményeken, vajon melyik mesejelenetet ábrázolja. A kisbaconi emlékünnepségen színes, tartalmas program várta az érdeklődőket. A környezetbe illő, szőttesekkel körbevett színpadon előbb Perjá¬mosi Sándor, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár képviselője beszélt Benedek Elek publicisztikai tevékenységéről, hiszen Ady Endré¬hez hasonló, kemény szavú közíró volt, újságírói munkája pedig máig sem teljesen ismert (ennek egyik oka, hogy gyakran használt álnevet). Az elmúlt évek kutatásai egyre több eddig ismeretlen írását tárták fel, folyamatban ezek kiadása. Sylvester Lajos közíró, lapunk főmunkatársa az emlékház létrejöttének körülményeit idézte fel. Bardócz Orsolya, Elek Apó ükunokája és Dévai Nagy Kamilla előadóművész verses-mesés-zenés produkcióját hatalmas tapssal fogadta a közönség, így aztán műsor után valósággal megrohamozták Elek Apó ükunokáját dedikálásra váró könyvekkel, lemezekkel. Az emlékünnepség könyvbemutatóra is alkalmat adott, a Bardócz Orsolya által szerkesztett emlékkönyvet Tatár Zsuzsa irodalomtanár méltatta, de megismerhették a résztvevők Bardócz Orsolya és Dévai Nagy Kamilla Testamentum hangoskönyvét, a Művelődés által kiadott, diákok rajzaival illusztrált Kisbaconi verseket is. Akinek pedig ez sem volt elég, ellátogathatott az iskola udvarába, ahol házi termékek vására várta minden jóval, mi szem-szájnak ingere.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. szeptember 26., szombat: Közélet

      Elkezdődött a Benedek Elek-emlékünnepség — Sylvester Lajos

      Tegnap délelőtt Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében Tamás Sándor megyeitanács-elnök megnyitóbeszédével startolt az ötnapos háromszéki Benedek Elek-emlékünnepség-folyam. A gyermekirodalomnak és az ifjúsági nevelésnek a Kárpát-medence egészéből Háromszékre sereglett szakemberei délelőtt a Gyermek a képzelet és valóság határán — a mese, az olvasás és a tanulás kapcsolódási pontjai napjainkban konferenciával indítottak. A téma kibontásában részt vevő nagyszámú előadót Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Központ főigazgatója köszöntötte, majd a mese közművelődésünkben betöltött szerepéről értekezett, hangsúlyozva, hogy az évfordulós rendezvény Benedek Elek életművéből a mese társadalmi funkcióját helyezi előtérbe. Dr. Bálint Péter tanszékvezető főiskolai tanár meseértelmezése a Halál a mesében témát járta körbe Nagy Olga kolozsvári mesekutató értelmezésére alapozva. A Benedek Elek-emlékünnepség pénteki programjában számos, külön kiadványba kérezkedő szakelőadás hangzott el, könyvbemutatókra, könyvvásárra került sor.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. szeptember 26., szombat: Emlékezet

      Az erdélyi gyermekirodalom születése (Hármas évforduló) - Farkas Kinga

      Hogy a Cimborát te is, kedves Öcsém, jóval melegebbnek látod, mint volt a Jó Pajtás, annak igen egyszerű a magyarázata. Az erdélyi gyermekek három évig nem láttak gyermekújságot, kárpótolnom kell őket, s szívem egész melegségét, még meglevő munkaerőm teljességét ennek az újságnak, s általa az erdélyi magyarságnak szentelem, ami természetes, hisz minden írói sikeremnek az édes anyaföldben van a gyökere (Cimbora, 1923/16.) — írta Benedek Elek a népszerű Elek nagyapó üzeni rovatban egy évvel azután, hogy Kisbaconba való hazaköltözését követően átvette — Szentimrei Jenő kérésére — a Cimbora szerkesztését. Abban a rovatban, mely a hajdani Cimbora szíve-lelke volt, melyben utánozhatatlan, nagyapós hangon válaszolt — a lap fénykorában akár hetente száz-százhúsz — fogadott unokája levelére. Írásra, olvasásra buzdította őket, együtt érzett, ha bajról, betegségről, halálról kapott hírt, dicsért, ha fejlődést tapasztalt szépírásban vagy fogalmazásban, és éles szemmel kiszúrta a tehetséget is. A trianoni döntés után elszigetelődött Erdély lelkiállapotának, az ország feldarabolásának mindennapi életre mért hatását, a talpon maradás esélyeinek körüljárását olvashatjuk ki, ha végiglapozzuk a Cimbora első évfolyamainak levelezőrovatát. És persze azt is, hogy ebben a ködös, lelki és kulturális szomjúsággal átitatott közegben hogyan ért célba a lap, és mekkora jelentősége volt a sötétség eloszlatásában... (A Kovászna Megyei Művelődési Központ által kiadott, pénteken bemutatott Cimbora-lapozóból is ízelítőt kaphatunk a 20-as évek Cimborájának világából.) Benedek Elek a Cimbora utolsó oldalain élő kapcsolatot tartott fenn olvasóival, és közben a lap törzsét képező irodalmi anyag is lapszámról lapszámra bővülő írógárdát mutat. A szépirodalmi részben a kor legjelentősebb szerzői szólaltak meg. Ekkor a nagy munka éppen az volt, hogy folyamatos levelezgetéssel kicsalogassa tőlük a gyermekeknek szóló alkotásokat. Többek között Szentimrei Jenő, Tompa László, Berde Mária, Szemlér Ferenc, Molter Károly, Nyírő József, Reményik Sándor, Tamási Áron, Sipos Domokos, Szondy György írásait olvashatjuk itt, és olyan szerzők jelentkezhettek — már gyermekkorukban — írásaikkal hasábjain, mint Dsida Jenő, Szemlér Ferenc vagy Ignácz Rózsa. A Cimboráról szólva, amelyben a szépirodalmi anyagon kívül igazán naprakész és izgalmas ismeretterjesztő rovatok is szerepeltek, nem kerülhetjük meg azt a tényt, hogy bármennyire nagy jelentősége is volt a kor gyermekkultúrájában (és nem csak, a feljegyzések szerint fénykorában, amikor ötezer példányban nyomták a lapot, ötvenezer olvasója is volt, szülők, nagyszülők, az egész porta végigolvasta), bármennyire határozottan állíthatjuk is azt, hogy magyar nyelvterületen azelőtt és azóta sem szerkesztettek ennyire arányos, érdekes, a korszak pulzusát kitapintó folyóiratot gyermekeknek, mégsem tudott folyamatosan magas példányszámot tartani, kiadók adták kézről kézre, érdektelenség és hanyagság övezte a terjesztést, adminisztrációt. Egészen addig, míg 1929-re odáig fajult a dolog, hogy minden egyes lapszám megjelenését idegőrlő várakozás előzte meg a kisbaconi Mari-lakban. Testreszabott feladat volt Benedek Elek számára a Cimbora szerkesztése, mégis vagyona, idegrendszere sínylette meg élete egyik legnagyobb alkotását. Lengyel László gyakran emlegeti Elek Apóról szóló írásaiban a Benedek-mélabút, mely egész életét meghatározta (s melyet önéletrajzi írása szerint az anyatejjel szívott magába, hisz csecsemőkorában, Ignác öccse tragikus halála után édesanyja mély depresszióba esett), nos, a Cimbora kiadásának gyakorlati oldala, mely igencsak tükrözte a korszak (a maival oly nagyon rokonítható) visszásságait sem sok okot adhatott vidámságra. A lap első tulajdonosa, Halász Sándor ügyvéd, a Szatmári Szabadsajtó könyvnyomda leveszi kezét a Cimboráról, amely már csak hébe-hóba jelenik meg, és Benedek Elek adósságai (mert nemcsak hogy ingyenmunkát végzett, de még saját vagyona rovására szerzőinek honoráriumot is fizetett) egyre nőttek. Arról, hogy ez az emberpróbáló munka és annak az egész erdélyi gyermekirodalmat meghatározó eredménye, a Cimbora szerkesztése mennyire tragikusan végződött, Benedek Marcell ír részletesen a Naplómat olvasom című önéletrajzi könyvében Benedek Elek utolsó napjairól szólva: ,,Közben a fanyarul fogadott halvány reménység: a Helikon foglalkozik azzal a gondolattal, hogy átvegye a Cimborát. A Helikon első gesztusa apámmal szemben megkeseríti az ízét ennek a vé¬konyka reménységnek. De ha legalább sietnének! A gondolat felmerülése óta semmi hír róluk. (…) Másnap megírja (aug. 15-én) végleges szakítólevelét a III. tulajdonossal Tudomásul veszem, hogy a lap megszűnt. Nagyobb nyomaték kedvéért aláíratja mint tanúkkal, Miklóssal és velem. Nem utólag mondom, akkor is úgy éreztem, hogy halálos ítéletét írjuk alá." A Cimbora előzményei A gyermeklapszerkesztést már huszonhárom évvel a Cimbora átvétele előtt elkezdte Benedek Elek. 1889-ben Pósa Lajossal együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot, Az Én Újságomat, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtásnak. Mindezek előzményeként 1888-ban a képviselőházban is felszólalt, kikérve a magyar gyermekek nevében azt az érdektelenséget, mely a magyar gyermekkönyv és -újságkiadást övezi: Nem az iskolai tankönyvekről szólok, mert azokért, jók vagy rosszak, nem a könyvkiadók felelősek, de értem azokat a képes könyveket, melyek a házi nevelés és oktatás kiegészítő részeiként minden évben, különösen karácsony táján, elözönlik a könyvpiaczot; azokat a nagy részben külföldről importált, rendesen silány fordításban terjesztett, kisebb részben hazai termékeket, a melyek ugyszólván minden kritika nélkül kerülnek a gyermekek kezébe s mig együgyü tartalmukkal megtompítják az ébredező elmét, idegen szellemükkel csirájában fojtják el a hazafias szellemet, évekre vetik vissza a magyar irodalom jó termékei iránt való egészséges érzék kifejlődését. (Tetszés.) (60. országos ülés, 1888. február 9-én)
      Forrás:http://www.mpgy.ogyk.hu/
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. szeptember 25., péntek: Nyílttér

      Az utca hangja

      VERES IBOLYA, Uzon. A Kulturális Örökség Napok alkalmából részt vettem a megyei művelődési központ által meghirdetett honismereti kiránduláson. Erdővidéki műemlék templomokat, kastélyokat, udvarházakat láthattunk, no meg a csodálatos kisbaconi vízimalmot. Az időjárás is kedvezett, gyönyörű őszi napsütésnek örülhettünk. Két óra tájban értünk Vargyasra, ahol székely ruhás fiatalok nyüzsögtek, szüreti bálra készülve. Kedvesen marasztaltak, de tovább kellett mennünk. Szerencsére Bibarcfalván is hasonló ünnepségbe cseppentünk, a díszes felvonuláson még a lovak sörényébe is nemzetiszín szalagokat fűztek. Egy legényen egész felsőtestét ferdén eltakaró piros-fehér-zöld masnit láttunk, és elgondolkodtam azon, hogy az SZNT ezzel is bővíthetné a kínálatát — hiszen a zászló, autós matrica, póló nem akasztható vállra vagy a lovak sörényére, de a masni igen. A statútum mi magunk vagyunk, ha megmutatkozunk Európának!
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. szeptember 24., csütörtök: Máról holnapra

      A Benedek Elek-emlékév csúcsrendezvényei — Sylvester Lajos

      A nagy székely mesemondó születésének 150., halálának 80., a Kisbaconi Emlékház avatásának 40. évfordulója tiszteletére a 2009. évet az erre illetékes háromszékiek kezdeményezésére Benedek Elek-emlékévvé nyilvánították. Közben az évet átszövő megemlékező rendezvénysorozat a Kárpát-medence egészét átfogóvá terebélyesedett, amelynek csúcsrendezvényeire 2009. szeptember 25—30. között az író ,,édes anyaföldjén", a háromszéki településeken, Sepsiszentgyörgyön, Erdővidéken és, természetesen, a szülőfaluban, Kisbaconban kerül sor. A megemlékező rendezvényfolyamba és a különféle tematikus versenyekbe gyermekek és felnőttek annyian neveztek be, hogy Háromszéken Benedek Elek gyermekirodalmat és irodalmat teremtő, emberi és erkölcsi teljesítményéhez méltó valóságos programkavalkád született. A rendezvények Benedek Elek életművének ívéhez igazodnak, átfogják a zsenge gyermekkortól az érett felnőttkorig és az öregkorig terjedő generációs skálát, a különböző műveltségi szintek sávjait a gyermekmeséktől és gyermekrajz-pályázatoktól a gyermek- és felnőtt irodalmi alkotásoktól a legigényesebb szaktudományi közlésekig. Imponáló a meghívottak és az ünnepségsorozatban önkéntesen szerepet vállalók névsora is. Irodalomtudósok, művészek, gyermek- és ifjúsági lapszerkesztők, könyvkiadók, könyvterjesztők, pedagógusok, egyházi személyiségek, közéleti tisztségviselők és a ,,mezei hadak" — a közemberek — seregei vonulnak fel, és vizsgáznak is ugyanakkor abból a ,,matériából", amelyet összefoglaló néven emberség- és magyarságépítés címszó alá lehet foglalni. Kérdés az, ami az édes anyaföld mai lakóinak részvételét illeti, hogy megismétlődik-e, ami ezelőtt negyven évvel Kisbaconban, 1969. május 25-én történt: amikor, főleg Háromszékről, de Erdély minden tájáról — magyarországiakat nem lehetett meghívni — százak zarándokoltak az emlékünnepség színhelyére, Kisbaconba. A mostani résztvevők Kisbacontól a svédországi Värmlandig rekrutálódnak, ahonnan a kormányzó asszony érkezik Háromszékre, a gyermekfolyóiratok Kárpát-medencei találkozójára a ,,nyolcágú síp" minden térségéből jönnek, vannak, akik már a szeptemberi—októberi ünnepségeken könyvekkel, elektronikusan rögzített művekkel jelentkeznek — Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Benedek Elek, a nagy székely mesemondó irodalmi fotóalbuma, Bardócz Orsolya, Benedek Elek ükunokájának lemezei. A Bod Péter Megyei Könyvtár és a Megyei Művelődési Központ gondozásában újabb kötetek kiadása várható. Kisbaconban szoboravatás — Vargha Mihály alkotása — és Mesefalu-program meg bő felhozatalú gyermekkönyvvásár lesz.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. szeptember 23., szerda: Magazin

      A Benedek Elek-emlékünnepség programja

      A kisbaconi emlékház Szeptember 25., péntek Sepsiszentgyörgy Bod Péter Megyei Könyvtár 9.30 Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke megnyitja az ünnepségsorozatot 9.45 Gyermek a képzelet és valóság határán. A mese, az olvasás és a tanulás kapcsolódási pontjai napjainkban — konferencia 16.00 Könyvvásár és könyvbemutatók: Cimbora-lapozó — válogatás Benedek Elek Cimborájából (részben reprint antológia) Gyermekszemmel, Benedek Elek 36 meséje — illusztrált meséskönyv Kiadók bemutatkozása: Csimota, Fordulópont, Koinónia, Harmat, Naphegy, Vivandra, Pagony, Kreatív, Kriterion, Mentor, Móra, Pallas-Akadémia, Timp 18.00 Mint a mesékben — Kárpát-medencei fotókiállítás, megnyitja Győri Lajos, a MAFOSZ és a Magyar Fotóművészek Világszövetségének elnöke 19.00 Író-olvasó találkozó, részt vesz: Fekete Vince, László Noémi, Mezey Katalin, dr. Nagy Katalin, Rigó Béla, moderátor: dr. Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke Tanulók Klubja 10.00 A Kárpát-medencében élő, tanulásban és értelmükben akadályozott magyar gyermekek és fiatalok XIV. Mesemondó Versenye és Találkozója Speciális Iskola 17.45 Meseillusztráció-kiállítás megnyitója Szeptember 26., szombat Sepsiszentgyörgy Bod Péter Megyei Könyvtár 10.00 Gyermekfolyóiratok Kárpát-medencei szakmai találkozója, moderátor Zs. Ambrus Ágnes, Kovászna megyei magyar szakos tanfelügyelő és Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke 10.00 Mese-munka műhelymunka, moderátor Tóth Zsuzsanna Mesefeldolgozások drámapedagógiai módszerekkel, foglalkozásvázlatok pedagógusoknak Ledő Attila és Dolmány Mária drámapedagógus vezetésével A Csimota Kiadó interaktív könyvbemutatója főként óvodapedagógusoknak, közreműködik Tóth Zsóka Bábos játékok az óvodában — gyakorlati útmutató bábkészítéssel, főként óvodapedagógusoknak, közreműködik Szluka Judit és Fekete Anetta 12.00 Kárpát-medencei gyermekfolyóiratok bemutatkozása a nagyközönségnek: Napsugár, Szivárvány — Zsigmond Emese főszerkesztő, Csodaceruza — Sándor Csilla főszerkesztő, Jó Pajtás (Vajdaság) — Lennert Géza, Tripolszki Csilla, Cimbora — Farkas Kinga főszerkesztő, Kincskereső — Rigó Béla, Tücsök (Pozsony) — Kocsis Aranka főszerkesztő, Barkóca (Eszék) — Kovacsevity Anna, Irka (Kárpátalja) — Berki Károly, Fodor Éva, Punykó Mária, Horzsa Gábor (Pécs) a korábbi gyermekirodalmi folyóiratok találkozójá¬nak szervezője 14.00 Kötetlen beszélgetések és szaktanácsadás olvasási készségek fejlesztéséről, az olvasás megszerettetéséről, könyvajánlók szülőknek — a FER Alapítvány és a Bod Péter Megyei Könyvtár munkatársai A Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtára 12.30 A Kárpát-medencében élő, tanulásban és értelmükben akadályozott magyar gyermekek és fiatalok XIV. Mesemondó versenyének gálaműsora Kézdivásárhely A Vigadó nagyterme 17.00 A Többsincs Kárpát-medencei mesemondó verseny gálaműsora 19.00 Makám-koncert Szeptember 27., vasárnap Kisbacon 15.00 Emlékünnepség a Benedek Elek Emlékházban (esős idő esetén a kultúrházban) 15.00 Perjámosi Sándor (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest): Az ismeretlen Benedek Elek, avagy egy készülő Benedek Elek-bibliográfia vonatkozásai 15.30 Benedek Katalin művészettörténész (Budapest): A kor és a műalkotás 16.00 Bardócz Orsolya, Elek Apó ükunokájának előadása, közreműködik Dévai Nagy Kamilla, beköszöntőt mond Sylvester Lajos közíró, újságíró Bardócz Orsolya: Székely Tündérország — meselemez-bemutató Kisbaconi versek (szerkesztette Bardócz Orsolya) — könyvbemutató Benedek Elek: Testamentum (Bardócz Orsolya és Dévai Nagy Kamilla) — hangoskönyv Bardócz Orsolya és Nagy Nándor: Benedek Elek-emlékkönyv — könyvbemutató Bardócz Orsolya: Benedek Elek-fotóalbum — könyvbemutató Sepsiszentgyörgy Krisztus Király-templom 12.00 Makám-koncert gyermekeknek 19.00 Makám-koncert felnőtteknek Vártemplom 10.45 Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla: A nagy székely mesemondó — Benedek Elek. A kötetet méltatja dr. Praznovszky Mihály, a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatója Szeptember 28., hétfő Kisbacon Kultúrotthon 11.00 Magyar népmesék — rajzfilmvetítés 16.00 és 18.00 Szegény ember királysága — a Tamási Áron Színház bábtagozatának előadása Barót Erdővidék Múzeuma 19.00 Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla: A nagy székely mesemondó — Benedek Elek. A kötetet méltatja dr. Praznovszky Mihály, a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatója Szeptember 29., kedd Kisbacon Kultúrotthon 11.00 Magyar népmesék — rajzfilmvetítés 12.00 Mesebarangolás: kézműves-bemutatókkal tarkított interaktív gyermek- és ifjúsági program 16.00 Benedek Elek régi fotói — kiállításmegnyitó (dr. Nagy Nándor) 18.00 Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla: A nagy székely mesemondó — Benedek Elek. A kötetet méltatja dr. Praznovszky Mihály, a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatója Szeptember 30., szerda Kisbacon 10.00 Emlékünnepség, szoboravatás — az iskolával szemközti téren 11.00 Berecz András előadása — a régi paplak udvarán 11.40 Benedek Elek meseillusztrációs állandó kiállításának megnyitója (a budafok-tétényi Klauzál Gábor Művelődési Központ és a Kovászna Megyei Művelődési Központ által meghirdetett pályázati alkotások) — régi paplak 12.00 A Cimbora folyóirat erdővidéki közönségtalálkozója — régi paplak Vendégcsoportok előadásai — a régi paplak udvarán 18.00 Táncház a kultúrotthonban A folyamatosan bővülő program miatt a szervezők fenntartják a programváltoztatás jogát. További információk a http://www.benedekelek.ro/ honlapon.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. szeptember 22., kedd: Közélet

      Műemlékeink — közkincseink — Magyarósi Imola

      A vargyasi Daniel-kastélynál Nagy népszerűségnek örvendett a Kulturális Örökség Napjai alkalmából második alkalommal két útvonalon megszervezett ingyenes kirándulás a megye műemlékeihez. Az elmúlt hét végén a Kovászna Megyei Kulturális Központ, a Művelődési Igazgatóság és a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal közösen tette lehetővé a két kirándulást. Szombaton Erdővidék sajátos épített örökségének megismerése volt a cél. Olyan templomokat kerestek fel, mint a bölöni és a nagyajtai unitárius vártemplom, a nemrég felújított bölöni református templom, az olaszteleki református templom, a vargyasi, Makovecz Imre által tervezett református templom, de láthatta a közönség a hétköznapok során kevésbé elérhető miklósvári Kálnoky-kastélyt, a vargyasi és olaszeteleki Daniel-kastélyt is. Mindezekhez Fehér János művészettörténész nyújtott információkban gazdag útmutatót. A népi kultúra is helyet kapott a programban: az út a kisbaconi vízimalom és tájház megtekintésével végződött.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. szeptember 22., kedd: Közélet

      Gyerekeket csalogató

      Sepsiszentgyörgyön a Lábas Házban még a héten lesz látható az a magyarországi képzőművészek által készített meseillusztrációs babakiállítás, melyet tegnap délután nyitott meg Imreh István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója. A Benedek Elek-év alkalmával meghirdetett pályázatra beérkezett legjobb pályaművekből állították ki a jelenlegi anyagot, amely szeptember 30-tól a kisbaconi régi paplakban talál végleges otthonra. A szemet kápráztató kiállításon a fület is megcsiklandoztatta a baróti Kelekótya együttes, megzenésített versekkel szórakoztatva a hallgatóságot. (józsa)
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. szeptember 17., csütörtök: Közélet

      A Kulturális Örökség Napjai

      Az Európa Tanács 1991-ben hirdette meg minden év szeptember harmadik hétvégéjére (idén szeptember 19―20.) a Kulturális Örökség Napjait. A rendezvénysorozat ötlete — ingyenesen megtekinthetővé tenni a nyilvánosság számára emlékhelyeket, műemlékeket ― eredetileg francia földön született, a következő évben a Benelux államokban, Skóciá¬ban és Svédországban is nagy sikert aratott, végül 1991-ben az Európa Tanács karolta fel az Európai Unió támogatásával. A kapuk megnyitása ma már szélesebb körű célokat is kitűz: amellett, hogy a polgárok megismerhetik kulturális örökségüket, közelebb kerülnek más közösségek kulturális értékeihez is, megismerkednek a kulturális intézmények tevékenységével, szorosabban kötődhetnek a lakóhelyükhöz, erősödhet azonosságtudatuk, de ugyanakkor toleranciájuk is a másság iránt. Az utóbbi években vidékünkön is nagy sikernek örvendenek az alkalomra szervezett rendezvények. Idén Háromszéken 48 helyszín várja az érdeklődőket. Legnagyobb részük a kiemelt témának köszönhetően — Hozzáférés a történelmi emlékekhez — templom, emellett kastélyok, udvarházak, helyi gyűjtemények, múzeumok is kitárják kapuikat. A Székely Nemzeti Múzeum a Balaton-felvidék és Székelyföld szokáshagyományait összehasonlító néprajzi kiállítással és egész napos családi programmal készül, Gelence a Jancsó és Bodor család köré szervezett programokat, a megyében egyedülállóan Bikfalván elindult faluképvédelmi program bemutatására és a település megismertetésére Bikfalvi Kincses Vásár címmel kézművesvásárt szerveznek udvarházsétákkal, kincskereső barangolással, kiállítással, gyerekprogrammal és esti táncházzal, a Kovászna Megyei Művelődési Központ pedig két honismereti kirándulást szervez: az Erdővidéki templomok, kastélyok, kúriák és a Varázslatos Háromszék II. elnevezésűt.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. július 4., szombat: Közélet

      Gábor Áron — történelmi emléktúra - Kisgyörgy Zoltán

      Egynapos emlékidéző túrára hívta az érdeklődőket a Kovászna Megyei Művelődési Központ Gábor Áron halálának 160. évfordulója alkalmából. Bereck és Kökös közötti emlékhelyeken idézte a közel negyvenfős zarándokcsapat az 1849. július 2-án elesett tüzérőrnagy személyével és életével kapcsolatos eseményeket. A sósmezői látogatás (az egykori ezeréves határ és az ojtozi hősi temető) olyan előzetesnek számított, mely eszébe juttatta mindenkinek, hogy e tájat sokszor látogatta Gábor Áron, élettársát is csángóföldről hozta. Az egykori országhatárt jelölő Csernika-patak hídjánál csatlakozott egy szegedi és háromszéki hagyományőrzőkből verbuvált csapat. Dr. Vass László szegedi hagyományőrző alezredes, az ottani 3. honvédzászlóalj egyesületének parancsnoka Kelemen Botonddal, a gelencei 17-es székely határőr gyalogezred ütegének képviseletében hatfős csapattal vállalkozott erre a túrára, és az összes Gábor Áron-emlékhelyen, akárcsak a zarándokcsapat, elhelyezte a késői kegyelet koszorúit. A szülőfaluban, Bereckben Khell Ödön nyugalmazott tanár, a Gábor Áron Alapítvány elnöke bemutatta a Gábor Áron-emlékházat, beszélt az őrnagy életéről, az alapítvány jelenlegi tevékenységéről, kiadványairól. Az őrnagy hazaérkezett című kiadványban a szobor viszontagságos Kézdivásárhelyre szállításának története ugyancsak mosolyra derítette az arcokat. A csernátoni pihenőhöz szerencsésen kapcsolódott a tájmúzeum negyvennyolcas emlékeket idéző állandó kiállítása. Az eresztevényi temetés körülményeit általában ismerték a zarándoklat résztvevői, arról viszont kevesen tudtak, hogy a holttestet két napig a szomszédos Benke-kúria jégvermében kellett tartani, mert a környéken portyázott az ellenség a temetési szertartást megakadályozandó, no meg arról sem, hogy a falu kálvinista templomában őrzik azt a XV. századi kis harangot, amelyet Gábor Áron harangjaként ismer a helytörténet. Értékes adalékai az őrnagy életének és tragédiájának azok a többnyire hihető szájhagyományra alapozó történetek, amelyek szerint Gábor Áront egy napig vagy egy éjszakára Uzonban hantolták el. Ezekről Antal Béla uzoni autodidakta falutudós beszélt a jelenlevőknek. Az eredeti helyéről kissé odébb költöztetett kökösi emlékműnél Ürmösi Gyöngyike háziasszony a helyi önkormányzat nevében fogadta a végpontra érkező zarándokcsoportot. Dr. Vass László ismertetői, e sorok írójának tájbemutatója tette kerekké az emléknapot. Amint azt a szervező Szőts Papp Zsuzsa elmondta: a tartalmas zarándoklat olyan rendhagyó történelemórával végződött, melyen Cserey Zoltán muzeológus a forradalmi eseményekről, Demeter Lajos helytörténész pedig korabeli fotók alapján az őrnagy életútjáról beszélt a hallgatóságnak.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. július 2., csütörtök: In Memoriam

      Gábor Áron üzenete - Bedő Zoltán

      1849. július 2-án bekövetkezett halálának 160. évfordulóján Gábor Áronra emlékezünk. Bölcsőjét Felső-Háromszéken, a Kárpátok délkeleti lábánál meghúzódó Bereckben ringatták. Abban a helységben, mely fekvése kapcsán fontos kereskedelmi szerepet töltött be az Ojtozi-hágó előterében. A községen keresztül haladó, Erdélyt Moldvával összekötő utat a rómaiak is használták. Rohamos fejlődésének köszönhetően már 1332-ben plébániatemplommal rendelkezik, 1526-ban pedig Zsigmond király mezővárosi ranggal ruházza fel. Előnyös fekvése nem mindig vált javára. Olykor veszélyforrást jelentett, ugyanis több alkalommal felégették, és lakóit menekülésre kényszerítették az Erdélybe be-betörő tatár, török, moldvai és orosz hadak. De a veszély elmúltával maradék gyermekei mindig visszatértek, és újjáépítették az ősi fészket. Ezért sikerült 1888-ig városi rangját megőriznie. Postát és futárszolgálatot működtettek, s az Erdély és Moldva között zajló kereskedelem tetemes részét ugyancsak a berecki szekeresek bonyolították le. Jelentős kézműiparral rendelkezett, asztalos-, csizmadia-, kerekes- és fazekascégei messzi földön híresek voltak. Városi rangja elvesztése után az itt élők fő megélhetési forrását az erdőkitermelés, a fafeldolgozás, a mezőgazdaság és a pásztorkodás jelentette. A kommunizmus és az átmenetnek nevezett szabadrablás időszaka kissé megtépázta, de megtörni nem tudta ezt a 2717 lelket számláló közösséget. Élni akarását többek között a Gábor Áron Kulturális Alapítvány és a művelődési központ szerteágazó és áldásos tevékenysége is bizonyítja. Valahányszor ellenséges támadás érte, a székelység egy emberként védelmezte szülőföldjét és a Magyar Hazát, vérét és életét áldozva érte, ha kellett. Az idők során, bár több alkalommal próbálták szolgasorba taszítani, ez történelmi léptékkel mérve csak ideig-óráig sikerült mind a belső, mind a külső ellenségnek. Akkor is csak félrevezetéssel, csellel, csalafintasággal és hitegetéssel. Mert e mélyen vallásos, hagyományait őrző és származására büszke nép természete nem tűri az igát és az idegen elnyomást. Hiszen szabadságszeretete környezetéből, életviteléből és lelki beállítottságából fakad. Nem véletlen tehát, hogy soraiból sokan szolgálták a magyarság ügyét önzetlenül és önfeláldozóan. Fegyverrel, tollal vagy mindkettővel — mikor hogy követelte a helyzet. Tették ezt még akkor is, ha az ügy vesztésre állt. Közéjük tartozik Gábor Áron, aki 1814 novemberében székely határőr családban látta meg a napvilágot Gábor István főjegyző és Hosszú Judit első gyermekeként. A berecki általános iskola és a csíksomlyói ferences gimnázium elvégzése után, 17 évesen kénytelen volt bevonulni katonának. Tüzérségi ismereteket Gyulafehérváron szerzett, Budapesten és Bécsben pedig katonai műszaki előadásokat hallgatott. Bécsben az ágyúgyárban is szolgált, de mivel továbbképzési kérelmét nem fogadták el, ideje leteltével leszerelték. Később öccse helyett ismét bevonul, de továbbképzési kérelme ismételt elutasítása miatt káplári rendfokozattal végleg leszerel összesen tizenöt évi katonáskodás után. A civil életben amolyan ezermesterként tartotta számon környezete. Hiszen bár tanult szakmája szerint asztalos volt, a díszlövésre alkalmas rézágyútól a tizenkét ember munkáját helyettesítő aratógépig sok mindent készített. Emlékezetes a sepsiszentgyörgyi megyeházán 1848 novemberében elhangzott Lészen ágyú! kijelentése, mellyel megfordította a tüzérség hiányában már-már a megadás felé hajló népgyűlés kimenetelét. És ez nem volt üres ígéret. Alig tizenkét nap múlva Hidvégnél már az általa gyártott ágyúkkal futamították meg az elbizakodott osztrákokat. S nem csak ágyú lett, hanem a működtetéshez szükséges puskaport, salétromot, ként és gyutacsot is legyártották a székely ezermester irányításával. Érdemei elismeréséül Bem tábornok őrnaggyá léptette elő, kis idő múlva pedig Debrecenben Kossuth Lajos a székelyföldi hadigyárak igazgatójának nevezte ki. Áldozatos életének az Erdélybe benyomuló orosz csapatok ellen folytatott kökösi csatában bekövetkezett halála vetett véget. Emlékét szülőfaluja és leszármazottjai hűségesen őrzik. Közöttük található Kovácsné Fábián Erzsébet nyugalmazott pedagógus, közismert nevén Bözsi óvó néni. Büszkén vallja magát a néhai őrnagy oldalági leszármazottjának, ugyanis anyai ükapja a szabadságharcos nagybátyja volt. Gyakori beszélgetéseink alkalmával Gábor Áron neve megkerülhetetlen. És ez így volt a kommunizmus legsötétebb évei alatt is. Pedig akkor csak hátrányt jelentett e rokonság emlegetése. Ő mégis megtette, mert dacos székely asszonynak született, aki mindig vállalta származását. Minket, a keze alól kikerülő kisembereket is őseink emlékének ápolására és anyanyelvünk szeretetére nevelt a berecki óvodában. Szinte észrevétlenül és játékosan, népdalok és mesék tanításával oltotta belénk a magyar öntudatot. Ahogy egy hivatástudattal rendelkező székely óvónőtől elvárható. Áldja meg az Isten érte. A hozzá hasonló nevelőknek és édesanyáknak köszönhető, hogy válságos időkben közösségünk mindig képes volt kitermelni az irányításra termett személyiségeket. Azokat a vezetőket, akik tevékenységükkel és személyes példaadásukkal meg tudták tartani nemzettársaikban a hitet. Ez a hit adott értelmet küzdelmeiknek, s erőt verejtékes munkájukhoz. A hit, hogy nem csak volt, hanem Isten segítségével lesz magyar jövő a Kárpát-medencében, ha mi is úgy akarjuk. Gábor Áron a székely furfang, konokság, kitartás és bátorság megtestesítője, akit tettei az 1848-as forradalom és szabadságharc legendás alakjává emeltek. Hiszen előzmények, hagyomány és kellő tapasztalat hiányában is hadiipart teremtett Székelyföldön, mert ezt követelte hazája s nemzete érdeke. Az irányításával gyártott ágyúkat felhasználva, vezénylete alatt az újdonsült háromszéki tüzérek eredményeseknek bizonyultak. Segítségükkel e piciny vármegye védői nem csak felvették a harcot a szülőföldjükre betörő osztrák haderővel, hanem többször is vereséget mértek rá. Olyannyira, hogy végül az önvédelmi harcnak csak az orosz csapatok beözönlése és az őrnagy eleste vetett véget. Leverték, de nem győzték le. Hiszen az akkori s a jelenlegi megszállók sem tudták kioltani a szabadság lángját. Mert az ott lobogott, és ott lobog ma is a székely emberek szívében. És lobogni fog, mert lobognia kell mindaddig, míg a vágy, mely táplálja, be nem teljesül. Míg a székelység saját kezébe nem veheti önnön sorsa irányítását. Ez Gábor Áron üzenete nekünk s a mindenkori elnyomóknak egyaránt.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. május 30., szombat: Kovakő - diákmelléklet

      Amikor nincs idő pihenésre (V. Háromszéki Diáknapok)

      Lezajlott, megint vége, és újra várhat szinte egy teljes évet a háromszéki középiskolás diákság. Fel is tehetnénk azt a kérdést, hogy miért nem történik meg egy évben legalább kétszer ez az esemény? Hogy miért, azt nem tudja senki, de lehet találgatni! Sok sikert minden kedves olvasónak! Na de egy biztos, ha visszagondolunk az elmúlt néhány évre, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy jövőre is megrendezik, mert hogy nézne ki, ha mégsem. Olyan hagyománnyá alakult, hogy ezt már nem lehet kitörölni a háromszéki diákok emlékeiből. Na, de visszatérve a tejútrendszerbe, a Föld nevű bolygóra, és még lehetne sorolni szépen lassan a koordinátákat, de inkább egyet ugorjunk, mert a végén még elalszik valaki olvasás közben, és ezt senki sem szeretné. Tehát Sepsiszentgyörgy, Háromszéki Diáknapok. Valószínű, minden sepsiszentgyörgyi lakosnak ismerős ez a fogalom, de ha mégsem, akkor hamar eszébe fog jutni. Szóval, az az esemény, amikor megközelítőleg háromszázhúsz diák rohangál egyszerre három napon keresztül a város minden zugában. Hol apró papírdarabokat gyűjtögetve Mári néni kardvirágbokrából vagy esetleg Pista bácsi csatornájából, de még az is előfordult idén, hogy ez a szorgos kezű fiatalság összegyűjtötte a városban felhalmozódott cigarettacsikk-állományt. Természetesen, ez mindenkinek jó érzés volt, hogy végre két napig nem volt annyi csikk a földön, mint általában. De ez még mindig csak kis ízelítő volt a diáknapokból, hiszen ez az esemény izgalmasabb és sokkal összetettebb, mint egy Csapd le csacsi vagy Pityipalkó a kártyajátékokban. Csütörtök délelőtt van. Egyre nagyobb a hőség. Az elmúlt néhány évhez hasonlóan idén is a csillagnál (Erzsébet park) volt a gyülekezés. Sokan értetlenkedve nézték ezt a sok őrjöngő fiatalt, de egyszer s mindenkorra a déli harangszó előtt elkezdődött a nagy, várva várt felvonulás. Volt itt zászlólengetés, ordítozás, himnuszharsogás, dob, kereplő még egy zenélő, tuningolt Trabant is, és nem utolsósorban háromszázhúsz középiskolás, valamint ne feledkezzünk meg a versenyszervező bizottságról sem, mely több mint fél évig dolgozott azon, hogy mindez létrejöhessen. Egy kis gyalogtúra után e nagy csapat kiérkezett a 4-es kilométerkőhöz, a kőszínpadhoz, a majális helyszínére. A majálist teljes mértékben denotatív értelemben kell felfogni, mert lényegében pont olyan, mint egy klasszikus majális, csak méretekben egy kicsit nagyobb, és sok érdekes programmal kitöltve, hogy ne unatkozzanak a versenyzők. Miután minden csapat megtalálta a megfelelő helyet a letelepedéshez, rövid megnyitóbeszéd után megkezdődtek a csapatok bemutatkozó előadásai. Volt itt bőven mindenféle kategóriából, de fogjuk rá, hogy mindenki kreatív és érdekes bemutatkozóval állt elő. Ezt követte néhány érdekes versenyszám: Piff-paff-puff, Labda a karikában, Kincsvadászat, Élő bowling, Piramisépítés a csapattagokból és még sok más játék. Talán a legfontosabb a gasztronómiai vetélkedő. Nem töltöttkáposzta-maratont vagy pityókatokány-főző versenyt kell ezalatt érteni, mert ez a versenyszám inkább keleti vonásokat hordozott, mintsem az erdélyi konyha jellemzőit, hiszen rizsből, fagyasztott zöldségből és virsliből kellett valami csodálatosat előteremteni. Nagyjából mindenki időre készítette el kisebb nagyobb sikerrel a remekművet, hogy a zsűri kiértékelje, de ezt követően, mint az éhező etiópiaiak, úgy ugrottak, hogy felfalják a maradék mennyei mannát. Sajnos, ez az eseménysor hamar eltelt, mindenki hazavonult, de nem sok idő maradt pihenésre, mert este kilenc óra tájt megkezdődött a Lepkézés. Ez abból áll, hogy apró papírdarabokat kell gyűjteni a város minden szegletéből egészen éjfélig. Az a lényege, hogy minél több papírkát gyűjtsön össze a csapat, mert minden darab papír kisebb-nagyobb pontot ér. Van, aki szereti ezt a versenyszámot, és van, aki nem, de immáron minden évben megrendezik, tehát kihagyni nem lehet, mert hagyomány. Másnap. A pénteki nap a kultúráé, legalábbis diáknapok alatt. Reggel kilenctől körülbelül este hétig mindenféle érdekes versenyszám a Tanulók Háza udvarán: szövőszékkészítés, a Tanulók Háza domborművének megalkotása, űrhajóépítés, nagyapó zenefájának megépítése, fűszerből űrlényt kellett kirakni, és ezzel párhuzamosan zajlott a fejvadászat. Este megint csak nem volt lehetőség pihenésre, mert kilenctől megkezdődött a szarkaest. Idén cigarettacsikket kellett gyűjteniük a csapatoknak. Nem mindenki örült ennek, de azért jó volt, és hasznos. Harmadik a sportnap. Ez a nap nem feltétlenül a fizikai megpróbáltatásról szólt, de azért nem hagyták ki a szervezők. Mindenféle kreatív játék mellett helyet kapott a futball, ami nem hasonlított teljesen az eredetire, na meg hogy is maradhatott volna el a kosárlabda, hiszen napjainkban egyre népszerűbb Sepsiszentgyörgyön. Este hétkor megkezdődött a várva várt gála a Tamási Áron Színházban. Ennek moderátora a jól ismert Tóth Szabolcs (TSZ) kolozsvári humorista volt. Nem is kell mesélni, hiszen hozta a formáját, éppen ezért volt alkalom a nevetésre. A gála arról szól, hogy a három nap alatt az első öt legtöbb pontot elért csapat újra megmérkőzik egymással a háromszéki diáknapok legügyesebb csapata címért. A bejutott csapatok: Ördögfiókák, Bubis Banzáj, Fekete Lakkcipő, Gyilkos Hangyák, valamint a Csodaszarw. Különböző megpróbáltatások árán, persze, nagy izgalom volt, de végül a Gyilkos hangyák csapata vitte el a legügyesebb csapat címet. Reméljük, jövőre is megrendezik. Köszönet a Háromszéki Diáknapok szervezőcsapatának, hogy néhány éve mindig újabb és újabb meglepetésekkel állnak elő, és felejthetetlen élményt nyújtanak a háromszéki diákoknak. Pakot Áron
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. május 22., péntek: Közélet

      Szekértábor és kézműves-bemutató az Óriáspince-tetőn

      Színes programmal várják a háromszékieket a Maksa fölötti Óriáspince-tetőre vasárnap, ugyanis ott tartják a megyei turisztikai napok zárórendezvényét. Elsősorban a kézművesmesterségek bemutatója, valamint a települések által saját értékeikkel, különlegességeikkel, kiadványaikkal díszített szekerekből álló szekértábor keltheti fel az érdeklődők kíváncsiságát, de a szervező Kovászna Megyei Művelődési Központ más műsorokat is kínál.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. május 21., csütörtök: Közélet

      Fókuszban a kalandturizmus — Mózes László

      Turisztikai téren váltást próbálunk eszközölni, amelyhez nagy reményeket fűzünk a megye fejlesztését illetően — közölte a kilencedik Háromszéki Turisztikai Napok beharangozójaként tegnap Demeter János, a megyei tanács alelnöke. A háromnapos rendezvénnyel nem csak a megszokott programokat ismétlik, hanem a szervezők Háromszék természeti értékeire, a kalandturizmusban rejlő lehetőségekre próbálnak erőteljesebben rávilágítani, bízva benne, hogy az további idegenforgalmi tőkét, vonzerőt jelent. Ezért a pénteki, a Rétyi Nyírben szervezendő szakmai tanácskozásra igen rangos előadókat várnak, köztük a turisztikai minisztert, a National Geographic romániai főszerkesztőjét, nemzeti parkok vezetőit. Új programjukkal kitörési pontokat keresnek, a természeti adottságok erre jó lehetőséget biztosítanak, ám az is szükséges, hogy a helybeli közösségek, önkormányzatok is támogassák ezt — vélekedett Albert Zoltán turisztikai szakember. Szombaton a hagyományos kolbászparádét tartják Sepsiszentgyörgyön, míg vasárnap az Óriáspince-tetőn a HáromszÉKünk egész napos kulturális, szekértáboros rendezvényre kerül sor. Erről Imreh István, a Megyei Művelődési Központ vezetője elmondta: eddig huszonnyolc önkormányzat jelezte részvételét, több vetélkedőt szerveztek, családbarát programjaikkal mintegy tízezer érdeklődőre számítanak. Mindennek pedig az a célja, hogy Há¬romszék erőteljesebben bekerüljön az idegenforgalmi vérkeringésbe.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. május 19., kedd: Közélet

      Véget értek a Háromszéki Diáknapok - Farcádi Botond

      Igen elcsodálkozhattak a Sepsiszentgyörgy utcáin sétálók, akik nem tudták, hogy éppen az ötödik alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapok versenyszámai zajlottak az elmúlt hét végén. Kamerával kezükben viccmondókat kereső fiatalok, piros égőkkel a fejükön rohangáló versenyzők, a zöldövezeteket, az üzletek bejáratai előtti tereket tűvé tevő, este cigarettacsikkek után kutató diákok ― elszántságukat, de leginkább városunk ,,tisztaságát" jelzi, hogy két-három óra alatt két nagy zsák, azaz 32 kilogramm szivarvéget gyűjtöttek össze ―, a zászlókkal, kürtökkel, dobokkal, széles jókedvvel vonuló lányok és fiúk lepték el a várost. Valamiképpen még azokat is sikerült bevonni a diákság igazi ünnepévé vált rendezvénybe, akik nem vettek részt a versenyben: a stadion mögötti sportvetélkedőknek például idősebb nézői is akadtak, a város különböző pontjain zajló próbák ― fejvadászat, lepkézés, szarkaest ― során pedig a kávézók teraszán ücsörgőkre vagy éppen a taxisokra is szükség volt. Az ügyességi és sportvetélkedőn kívül kulturális jellegű próbák is voltak: például műkörömből kellett Kós Károly-épületet építeniük a fiataloknak, a krónikásoknak pedig különféle témákról kellett írniuk. Három nap és közel negyven versenyszám után a diáknapok szombat esti gálájának döntőjébe öt csapat jutott be: a Fekete Lakkcipő, a Csodaszarw, a Gyilkos Hangyák, a Bubis Banzáj és az Ördögfiókák. Itt is kreativitást, ügyességet igénylő próbákat kellett kiállniuk, drótokból krokodilt készítettek, rajzfilmet szinkronizálhattak, de volt árnyjáték is. Végül a Gyilkos Hangyák csapat végzett az első helyen, második a Csodaszarw, harmadik pedig az Ördögfiókák. A fair-play díjat ― a csapatok szavazatai alapján ― ezúttal is a baróti Fantom csapat nyerte el. Nagy Tünde programfelelős a Háromszék érdeklődésére elmondta: ha néha szükség is volt kisebb lelki fröccsre, összességében sportszerűen versenyeztek a csapatok, viták nem voltak, a visszajelzésekből ítélve pedig sikeres rendezvényt tudhatnak maguk mögött.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. május 16., szombat: Közélet

      Szekértábor Erdővidék nélkül - Váry O. Péter

      Úgy tűnik, felfogták a háromszékiek az Óriáspince-tetőre hívott szekértábor értelmét-lényegét, s egyelőre csak sziklaszilárd ígéretek szintjén ugyan, de legtöbb város, falu jelezte részvételét. Ilyen-olyan okok miatt az erdővidékiek bemutatkozása lesz csupán hiányos, onnan több helység nem képviselteti magát a rendezvényen. Szeretnők azt hinni, minapi írásunk vette rá a településeink jövőjében gondolkodó elöljárókat, hogy máris készítsék a szekereket, bár azt reméljük, mégis a rendezvényen való önreklámozás lehetőségét ismerték fel, hiszen május 24-én ott lesz az Óriáspince-tetőn a megelőzően zajló Kovászna Megyei Turisztikai Napok minden díszvendége Elena Udrea turisztikai minisztertől a National Geographic folyóirat főszerkesztőjéig. És ugyancsak reméljük, a felajánlott díjak is nyomtak valamelyest a latban, merthogy egy éven át minden olyan nemzetközi turisztikai kiállításon részt venni, melyen a megyei tanács is, illetve a helység értéktérképét szakavatottan összeállítani — szintúgy hatalmas lehetőség. Ennyit a várhatóan a tavalyinál sokkal sikeresebb HáromszÉKünk nevű rendezvény résztvevőiről, illetve érdemes még megemlíteni a hiányzókat: Baróton a polgármester egymaga szervezi az óriáspince-tetői szekértábor utáni hétre időzített városnapokat, nincs lehetősége ezzel is foglalkozni; Bölönben épp azon a hétvégén tartják a falunapokat; Nagyajta, bár eleinte jelezte részvételét, az akkor esedékes konfirmálás miatt mégis visszamondta; a bardociaknak nincs anyagi lehetőségük, hasonlóképp a málnásiaknak, Nagyborosnyón pedig megállt az élet, merthogy a polgármester beteg. A román vezetésű települések közül mindössze Hidvég jelezte részvételét, a többiek még csak válaszra sem méltatták a szervező Kovászna Megyei Művelődési Központ felhívását. S ha némileg foghíjas lesz a szekértábor, más egyébben nem szenvednek hiányt az oda látogatók — ígérik a szervezők. Tavaly többen felrótták, hogy csupán egyetlen lacikonyhát engedtek fel a tetőre — idén három vendéglős lesz, de csomagolt árut nem, csupán helyben készített ételféleségeket árusíthatnak, s abból is lehetőleg háromszéki vagy legalább székely termékeket. Mesterségüket bemutató, illetve árujukat kínáló kézművesekből is több lesz a tavalyinál. Kicsik szórakoztatásáról a játszóházasok gondoskodnak, bár valószínűleg sokukat érdekli majd a Csillagőrző Egyesület honfoglalás kori, illetve a Szabad Lovagok Rendje középkori bemutatója is — még ha íjat a sokféleképp értelmezett fegyvertartási törvény miatt nem is használhatnak. Ugyancsak értékeink felmutatását-népszerűsítését szolgálja a néptánctalálkozó, valamint a képVidékes fotográfusok fotópiknikje, esti koncertet ezúttal a Transylmania együttes tart, újdonságot ígérve ők is, hiszen lemezbemutatóra használják ki az alkalmat. A napot végül tábortűz s még azután is tartó táncház zárja.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. május 15., péntek: Közélet

      Síppal, dobbal, nádi hegedűvel (V. Háromszéki Diáknapok) — Farcádi Botond

      Több száz, tülkökkel, sípokkal, füttyökkel és dobokkal felszerelt fiatal éneklésétől volt hangos tegnap délben Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet park — az immár ötödik alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapok résztvevői a megszokott helyen, a csillagnál gyűltek össze, hogy a központot megkerülve a könyvtár előtt hatalmas csinnadrattával elvonulva a rendezvény első napjának helyszínére, a négyes kilométerkőnél található kőszínpadhoz érkezzenek, ahol estig tartottak a majális versenyszámai, a szervezők által leleményes fedőnevekkel — gasztronómiai zsonglőrködés, körmenet, taposd, rejtsd vagy ejtsd — elkeresztelt próbái. A csapatok mezébe — ki feketébe, ki pirosba, ki tarkába — öltözött, hátizsákkal felszerelt fiatalok oly jókedvűen énekelték himnuszukat, oly lelkesen hangzottak a csatakiáltások, hogy szép számú közönsége akadt a diáksereg felvonulásának: a járókelők kíváncsian, mosolyogva nézték, amint a diákokból álló sor határozott léptekkel halad, afelől pedig, akinek csak volt füle, nem kételkedhetett, hogy igaz az egyik csapathimnusz sora, miszerint ,,nincs lakat a szánkon". A menet végén egy lerobbant, de felszarvazott, kidíszített Trabantot is taszított a Csodaszarw csapata, felváltva irányítva a járművet. A tegnapi program egyébként a gyorsaságot, kreativitást és általános műveltséget próbára tevő lepkézéssel ért véget, ma a kulturális vetélkedőké lesz a főszerep, szombaton a Törpe-játszma során a sporttudásukat próbálhatják ki a fiatalok, este pedig a Tamási Áron Színház termében a gálán dől el a játék végeredménye — az egyik legnagyobb tét a legsportszerűbb csapatnak járó díj elnyerése —, majd buli zárja a rendezvényt. A Há¬romszéki Diáknapok idei rendezvényén tizenhat csapatba tömörülve háromszázhúsz középiskolás és egyetemista vesz részt — négy csapat érkezik Kézdivásárhelyről, Barótról és Kovásznáról —, a hatalmas érdeklődést jelzi, hogy mintegy száz jelentkezőt a szervezők nem tudtak fogadni. A vetélkedő szervezői — a Kovászna Megyei Művelődési Központ, valamint a Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesü¬let — szerint a cél a háromszéki diákélet fellendítése, az ismerkedés elősegítése, a szabadidő hasznos eltöltése, a kreativitás és a csapatmunka fejlesztése. A kreativitásra egyébként már a csapatnevek kitalálásánál szükségük volt: a versenyen részt vesznek többek között az Aranyászok, a Bubis Banzáj, a Csodaszarw, a Fekete lakkcipők, a Gyilkos hangyák, az Ördögfiókák, a SzéKölyök.
      Forrás: Háromszék Napilap
    • 2009. április 25., szombat: Kultúra

      Erdővidék táncélete (Monográfia) - Fekete Réka

      A vargyasi csőszlegények és csőszleányok tánca Hiánypótló szakmunkát jelentetett meg Sepsiszentgyörgyön Jánosi József, akit negyvenéves kultúrtisztviselői munkássága alatt a háromszékiek táncosként és koreográfusként ismertek meg leginkább, az utóbbi években ellenben egyre több kiadványban teszi közzé gyűjtőmunkája eredményeit. Tanulmányokat közöl, daloskönyvet szerkeszt, és a 2004-ben megjelent Háromszéki táncok után a mai könyvbemutatón veheti kézbe az olvasó a szerző második szakkönyvét, melynek címe Erdővidéki táncélet. Kriza János székely népköltési gyűjteménye, a Vadrózsák 1863-as megjelenése óta — amelyben először jelenik meg Erdővidék külön néprajzi tájegységként, de itt sem esik szó e vidék táncéletéről — nem született az elmúlt közel másfél évszázadban olyan szakmunka, amelyben az erdővidéki táncos alkalmakat és szokásokat, valamint az egyes táncokat, illetve táncrendeket ismertetnék. Ezért is rendkívüli az Erdővidéki táncélet megjelenése, de Jánosi József munkája nem csupán tánctörténeti szempontból hiánypótló, hanem első alkalommal készül erdővidéki táncnaptár, ami évszakok, ünnep- és vasárnapok, valamint hétköznapok táncos alkalmait és azok gyakoriságát összegzi. A Kovászna Megyei Művelődési Központ és a budapesti Hagyományok Háza közös kiadványában a szerző többségében négy falu — Felsőrákos, Ürmös, Bölön és Vargyas — adatközlőitől gyűjtött táncanyagot ír le, amelyet kiegészít a Szalay Zoltán által összeállított kottás dallamtár, és mert az 1965-től végzett terepmunka során Jánosi József nem csak a táncokat és azok zenei anyagát figyelte meg és rögzítette kezdetleges hangfelvevővel, rugós (később elektromos meghajtású) filmezőgéppel, hanem kapcsolatba került a környezettel is, bő ismeretanyagot közöl a ruha- és hajviseletről, a szokásokról, a legismertebb zenekarokról. A Cova-print Nyomdában készült táncos monográfiát térképek, táblázatok és színes fotók teszik a nem szakember számára is olvasmányossá, a Hagyományok Háza által digitalizált archív zene- és táncfelvételeket tartalmazó DVD-melléklet pedig nem csak a négy évtizedes gyűjtőmunka hitelességét erősíti, hanem rendkívül értékes örökséget ment át a jövő számára.
      Forrás: Háromszék Napilap

  •