HONLAPJAINK:
gbiennial.ro
mestersegek.ro
repertorium.ro
virtualisszekelyfold.ro

MÉDIATÁMOGATÓK:

www.3szek.ro Friss FM www.slagerradio.ro www.hirmondo.ro www.siculusradio.ro www.erdely.ma www.marosvasarhelyiradio.ro

  • 2007 - A Találkozások Éve

    «« vissza

    • A Művelődési Központ történetének legzsúfoltabb évének, kétségtelen a 2007-es ÉV tehető! A HÁROMSZÉKI MAGYAROK VILÁGTALÁLKOZÓJA a példaértékű közösségiség lehetőségének mintázata volt.
      Az éves tevékenység tekintetében is, a hangsúly a közösségépítésre, közösségformálásra tevődött, célcsoport szerint. Az együvé tartozás érzését és az együtt gondolkodás fontosságát erősítő rendezvények, programok, képzések sorát sikerült megvalósítani.

      A TALÁLKOZÁSOK ÉVÉNEK programjai:
      -Háromszék legfiatalosabb településein indított ifjúsági szolgáltató irodák működtetése
      -Székházavató és a Háromszéki Értéktérkép bemutatója
      -Kovászna és Hargita megyei művelődésszervezők találkozója
      -Háromszéki Diáknapok 2007
      -Kulturális rendezvényiroda menedzserképző
      -Kulturális intézményvezető képző
      -TELEP.1 – alkotótábor
      -Megyei Amatőr színjátszó és rendezőképző tábor
      -Háromszéki Magyarok Világtalálkozója
      -Őszi Közművelődési Napok helyett
      -Gyerekrajz kiállítás

    HÁROMSZÉKI MAGYAROK VILÁGTALÁLKOZÓJA
    Időpontja: 2007. AUGUSZTUS 17-20.
    Helyszínek: Kovászna megye összes települése


    • Mottó: „Van olyan föld, mely vélt gyengeségünk
      értőn-bocsátón majd fölissza.
      Van olyan föld, mely jövőnket bízva
      fogadni gyermekeinket is megtanítja.”
       Magyari Lajos: Van olyan föld ...

      Célcsoport és célok: a négynapos esemény meg kívánt szólítani minden háromszéki, Háromszékhez kötődő, illetve Háromszék iránt érdeklődő személyt.
      Céljai: a háromszéki öntudat megerősítése, az elszármazottak és itthon élők közötti kapcsolatok ápolása, valamint a szellemi és anyagi tőkék egyesítése Háromszék értékeinek nemzetközi szintű ismertetése, jövőjének kedvező kialakítása érdekében.

      Eredmények: a Nemzeti Ünnepünk idején megszervezett 425 programon, közel 170.000 ember fordult meg.

      A találkozásokat megerősítő ünnep táguló dimenzióban valósult meg:
      - Augusztus 17-én, pénteken, megyeszerte minden egyes település saját rendezvényekkel köszöntötte a hazatérő és otthonélő fiait – lányait – vendégeit. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának ünnepélyes megnyitóját 10.00 órától a megyeszékhelyi események kezdete jelezte. Ez volt a TELEPÜLÉSEK NAPJA.
      - Augusztus 18-án, szombaton, a KISTÉRSÉGEK NAPJA négy városban, Baróton, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Sepsiszentgyörgyön összpontosultak.
      A délelőtt során a megye szakmai társulásainak rendezvényei kaptak főszerepet: kiállítással egybekötött üzleti találkozókon vettek részt a vállalkozók, szakmai konferencián találkozhattak külföldi kollégáikkal az orvosok, pedagógusok, mérnökök, tudományos ülésszakokon szerezhettek tudomást egymás kutatásairól a történészek, néprajzkutatók, sportszakemberek.
      A délután a kulturális rendezvények ünnepe volt: a négy régió központjában a megye képző- és előadóművészei mutatkoztak be változatos kiállításokkal, koncertekkel, előadóestekkel. Kézműves foglalkozások, író-olvasó találkozók, fotókiállítások és filmvetítések gazdagították a programot, amelyeket este egy-egy koncert zárt le.
      - Augusztus 19-én, vasárnap ökumenikus istentisztelet zajlott Háromszék összes templomában, majd délután a dálnoki Óriás Pincetetőn találkoztak az ünneplő háromszékiek. (100.000 ember)
      16.00 órakor felavatásra került a megye történelméből ihletett landmark jellegű emlékhely, és átadták a Pro Comitatu Covasnae díjakat. Változatos programokon vettek részt a látogatók.
      21.00 órától a Szörényi Levente neve által fémjelzett „Egy a nép, egy a magyar”című produkció került bemutatásra és ez zárta vasárnapi programot.
      - Augusztus 20-án, hétfőn, nemzeti ünnep alkalmából a Perkői búcsú kapott reflektorfényt (a Duna TV közvetítette). Erdélyi Gyermek és Ifjúsági Néptánc együttesek találkozóját is ekkor tartották. Este a Transylmania zenekar „Mert tudnom kell” produkciója zárta a HMVT programkínálatát. A sötétedés óráiban megyeszerte látható őrtüzek lángjainál zárult le a rendezvénysorozat.
      A rendezvény védnökei: Cselényi László, Szili Katalin, Markó Béla, Egyed Ákos (erdővidéki régiónak), Gazda József (kovásznai régiónak), Haszmann Pál (felső-háromszéki régiónak), Kónya Ádám (sepsiszéki régiónak).
      A rendezvénynek volt/van hivatalos honlapja: www.vilagtalalkozo.ro, (rövidhírek, újdonságok; regisztrációs adatbázis; fórum; programtervezet; térkép; szálláshelyek; tematikus turisztikai programcsomagok; hasznos linkek; interjúk híres és közéleti személységekkel; hírlevél; támogatók; médiapartnerek; pályázati felhívások).
      Projektfelelős: Imreh-Marton István – imrehistvan@yahoo.com

    • Benedek Elek sajtóvisszhang

    • 2009. szeptember 29., kedd: Kultúra

      A Kárpát-medence legjobb mesemondói Kézdivásárhelyen - Iochom István

      Szombat délután a kézdivásárhelyi Vigadó színházterme adott otthont a Benedek Elek emlékére szervezett Többsincs Kárpát-medencei mesemondó verseny gálaestjének. Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke köszöntötte az erdélyi, magyarországi, felvidéki és vajdasági mesemondókat, majd a jelenlevőkhöz fordulva arra kérte őket, dőljenek hátra, nyissák ki a lelküket, szívüket, és hallgassák a csodálatos meséket. Elsőként az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által rendezett országos döntő III—IV. osztályos kategóriájának legjobbja, a kézdivásárhelyi Mike Bernadett, a Petőfi Sándor Iskola tanulója mondott mesét. Deák Gellért Gedeon, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont tanulója az országos verseny különdíjasaként jutott tovább a gálaestre. Francia Dominika Mirr-Murr kandúrról mesélt Győr-Moson-Sopron megyét képviselve. A vajdasági Szombati Dorottya Lázár Ervin Csodapatika című meséjét elevenítette meg. Balogh Zoltán, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskola diákja Benedek Elek A bujdosó macska című meséjét mondta el. Ambrus Szabolcs, Gyergyószárhegy mesemondója III. díjasként érkezett a gálaestre, és a Cigány haláláról mesélt. A Csongrád megyei Szalmai Imréné már nagymama, és minden korosztály előtt szívesen mond mesét, ezúttal tőle Benedek Elek Ravasz Jancsiját hallhattuk. A Szilágy megyei Albert Lénárt az alsó tagozatosok között nyert második helyezést Elek apó Kolontos Palkó meséjével. A Rugonfalváról érkező Jeddy Árpád, az V—VIII. osztályos kategóriában második helyezést ért el A szegény ember és a farkas című székely népmesével. Otika Ildikó felvidéki háromgyermekes édesanya Fösvénylegény házasodik című meséjével aratott közönségsikert. Kertész Hunor, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont tanulója, a legifjabb kategória dobogósa következett. Bagoly Orsolya, szintén a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont tanulója a Krónika napilap különdíjasaként lehetett jelen. Szabó Áron Ábrahám a budapesti döntőből jutott tovább a gálaestre. Másfél óra mesehallgatás után a szervezők a Kárpát-medence legjobb mesemondóit emléklappal ajándékozták meg. A gálaestet követően a magyarországi Makám együttes lépett színpadra, mely világzenéjével és mesei dallamvilágával tette emlékezetessé a szombat estét.
      Forrás: Háromszék Napilap

    • 2010. november 24

      Kultúrfelelősök találkoznak

      A Kovászna Megyei Művelődési Központ december 2-án 10 órai kezdettel találkozót szervez az orbaiszéki kultúrotthonok/művelődési házak felelőseinek a kovásznai Művelődési Ház dísztermében. A találkozó célja: szakmai egyeztetés, a régió kultúrotthonainak / művelődési házainak számbavétele, az ott dolgozók tevékenységének elősegítése, a Kovászna Megyei Művelődési Központ szolgáltatásainak ismertetése és együttműködések generálása. Forrás: Székely Hírmondo

    • 2009. szeptember 28., hétfő: Közélet

      Közönség nélkül (Benedek Elek-emlékünnepség)

      Inkább szakmai eszmecsere maradt a Kárpát-medencei magyar gyermekfolyóiratok széles közönségnek szánt bemutatása: meglehetősen kevesen hallgatták végig a Pozsonyból, Vajdaságból, Kárpátaljáról, Magyarországról és Kolozsvárról érkezett lapszerkesztőket. A gyér érdeklődés egyik magyarázatát — a napsütés, a (kényszerűen) szombat délire időzített rendezvény, a városban ugyanakkor zajló, mozgalmasabb szabadtéri programok mellett — egy, a kóstolónak hozott példányokért utólag betérő kiskamasz adta meg: frissen úgysem jut hozzá a távoli kiadványokhoz, az arhívumot pedig megtalálja a világhálón. A folyóiratok gondjai egyébként hasonlóak mindenütt: kevés a pénz, és egyre csökken az olvasótábor is — érdekes azonban, hogy ebből igencsak különböző jellegű folyóiratok születnek a különböző vidékeken, ámbár az irodalom népszerűsítése mindegyiknek vállalt feladata. Derűlátóbb jövőképet a Szivárvány és a Napsugár (óvodásaink, kisiskolásaink színes füzeteinek) főszerkesztője, Zsigmond Emese fogalmazott meg, szerinte tíz-tizenöt évi hullámvölgy után ismét emelkedik a gyermekirodalom ázsiója, élvonalbeli írók, költők fordulnak újra a kisebbek felé. A laptalálkozó egyféle folytatásaként a megyei könyvtár és a FER Alapítvány munkatársai várták a szülőket az olvasással kapcsolatos kötetlen beszélgetésekre, több szórólapot is nyomtattak a szaktanácsadás lehetőségeiről, no meg a különféle korosztályoknak ajánlott könyvcímekkel, ám ez is belterjes összejövetel maradt, mindössze két tanítónő keresett valami fogódzót a munkájához. Forrás: Háromszék Napilap

    • 2009. szeptember 28., hétfő: Közélet

      Székely tündérország (Benedek Elek-emlékünnepség) — Farcádi Botond

      Talán a halkan felcsendülő dallam, a napsütéses, a meleg őszi nap, a pompás színekben tündöklő fák, a gyerekzsivaj vagy Benedek Elek világának kézzelfogható közelsége miatt, de — miként az Bardócz Orsolya egyik meselemezének címében is áll — igazi ,,székely tündérországra" hasonlított tegnap délután a kisbaconi emlékház. És népesnek is bizonyult e tündérország: az emlékünnepségre ugyanis sokan voltak kíváncsiak, busszal érkező gyerekhad szállta meg az emlékház kertjét, de eljöttek a helybeliek is, idősebbek, fiatalok egyaránt, kíváncsian nézegetve a kertben található óriási festményeken, vajon melyik mesejelenetet ábrázolja. A kisbaconi emlékünnepségen színes, tartalmas program várta az érdeklődőket. A környezetbe illő, szőttesekkel körbevett színpadon előbb Perjá¬mosi Sándor, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár képviselője beszélt Benedek Elek publicisztikai tevékenységéről, hiszen Ady Endré¬hez hasonló, kemény szavú közíró volt, újságírói munkája pedig máig sem teljesen ismert (ennek egyik oka, hogy gyakran használt álnevet). Az elmúlt évek kutatásai egyre több eddig ismeretlen írását tárták fel, folyamatban ezek kiadása. Sylvester Lajos közíró, lapunk főmunkatársa az emlékház létrejöttének körülményeit idézte fel. Bardócz Orsolya, Elek Apó ükunokája és Dévai Nagy Kamilla előadóművész verses-mesés-zenés produkcióját hatalmas tapssal fogadta a közönség, így aztán műsor után valósággal megrohamozták Elek Apó ükunokáját dedikálásra váró könyvekkel, lemezekkel. Az emlékünnepség könyvbemutatóra is alkalmat adott, a Bardócz Orsolya által szerkesztett emlékkönyvet Tatár Zsuzsa irodalomtanár méltatta, de megismerhették a résztvevők Bardócz Orsolya és Dévai Nagy Kamilla Testamentum hangoskönyvét, a Művelődés által kiadott, diákok rajzaival illusztrált Kisbaconi verseket is. Akinek pedig ez sem volt elég, ellátogathatott az iskola udvarába, ahol házi termékek vására várta minden jóval, mi szem-szájnak ingere.
      Forrás: Háromszék Napilap

    • 2009. szeptember 26., szombat: Közélet

      Elkezdődött a Benedek Elek-emlékünnepség — Sylvester Lajos

      Tegnap délelőtt Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében Tamás Sándor megyeitanács-elnök megnyitóbeszédével startolt az ötnapos háromszéki Benedek Elek-emlékünnepség-folyam. A gyermekirodalomnak és az ifjúsági nevelésnek a Kárpát-medence egészéből Háromszékre sereglett szakemberei délelőtt a Gyermek a képzelet és valóság határán — a mese, az olvasás és a tanulás kapcsolódási pontjai napjainkban konferenciával indítottak. A téma kibontásában részt vevő nagyszámú előadót Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Központ főigazgatója köszöntötte, majd a mese közművelődésünkben betöltött szerepéről értekezett, hangsúlyozva, hogy az évfordulós rendezvény Benedek Elek életművéből a mese társadalmi funkcióját helyezi előtérbe. Dr. Bálint Péter tanszékvezető főiskolai tanár meseértelmezése a Halál a mesében témát járta körbe Nagy Olga kolozsvári mesekutató értelmezésére alapozva. A Benedek Elek-emlékünnepség pénteki programjában számos, külön kiadványba kérezkedő szakelőadás hangzott el, könyvbemutatókra, könyvvásárra került sor.
      Forrás: Háromszék Napilap

    • HMVT sajtóvisszhang

    • 2007. augusztus 28: Perkõi búcsú TransylMania-módra

      Ismét várt egy kis hegymászás a világtalálkozó programjaira kíváncsi közönségre, akik a TransylMania zenekar Mert tudnom kell címû produkcióját kívánták megtekinteni augusztus 20-án este. A Kézdiszentlélek feletti Perkõn jókora tömeg gyûlt össze a különleges produkcióra várva, ahol a baróti együttes régi és új dalait elõadva a magyarság történetét mutatta be. Az elõadásban Pálffy Tibor, Fehérvári Péter és Derzsi Tímea színészek, valamint a kézdiszentléleki Perkõ, a sepsiszentgyörgyi Belice és a kolozsvári Ördögtérgye néptáncegyüttes tagjai is részt vettek. A Duna Televízió által élõben közvetített eseményen nem a korábbi megszokott, bulizós-táncolós TransylMania-koncertek vidám hangulata alakult ki: a közönség sokkal inkább érdeklõdve figyelte a színpadon játszódó eseményeket, mintsem hangosan mulatott volna. A jól ismert dalok mellett felcsendült néhány új szerzemény, így a címadó Mert tudnom kell is. A Tiszteld a gyermeket után a zenekar tagjain kívül minden résztvevõ leszaladt a színpadról, hogy meggyújtsák a perkõi õrtüzet. A zenekar még néhány számot eljátszott, majd 11 óra után a közönség is elindult hazafelé.
      Erdős Zsófia – Székely Hírmondó

    • 2007. augusztus 22: Százezres tömeg a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján

      Nagy sikernek örvendett a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója, amelynek eredményeképpen – a szervezők reménye szerint – a több ezer résztvevő megértette: nagyon komoly összefogás szükséges ahhoz, hogy a székelyföldi magyarság megfelelő életminőséget teremtsen magának – írja az MTI. Az először megrendezett eseményre a világ számos országából hazalátogattak a történelmi Háromszékről elszármazott székelyek, akik az otthon maradottakkal együtt, az esemény záróakkordjaként hétfőn este látványosan fejezték ki összetartozásukat: a hajdani lármafák mintájára láncban gyújtottak tüzet, amely körülbelül ötven településen égett egyszerre. A rendezvény ötletgazdája, Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke az MTI-nek elmondta: a háromszékiek megértették a világtalálkozó lényegét, s együttes erővel mindent megtesznek szülőföldjük felemeléséért. Reméli, hogy szemléletváltás kezdődik el bennük, s felmérik: a mai világban csak nagyon komoly összefogással lehet fejlődést elérni. A legalább 425 programot felsorakoztató rendezvény csúcspontjának bizonyult a háromszéki magyarok emlékparkjának a felavatása, illetve az azt követő színpadi bemutató: Szörényi Levente Egy a nép, egy a magyar című rockoperája, amelyet Demeter szerint több mint százezren tekintettek meg. A háromszéki vezetőben ez a találkozó is megerősítette azt a meggyőződést, hogy a vidék emberi erőforrásban hallatlanul gazdag, amit az eddiginél jobban lehetne hasznosítani. Demeter szerint az esemény konkrét hozadéka lehet az, hogy az emberek – jobban megismerve egymást – közös gondolkodásba kezdenek. Úgy látja, elsősorban a szakmai együttműködésre kell helyezni a hangsúlyt, vagyis hogy az egy szakmához tartozók felfedezzék egymást, és akár európai uniós programokban is közösen vegyenek részt.
      Forrás: MTI

    • 2007. augusztus 22: „Mindentudó” TransylMania

      A Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának záróeseményeként a TransylMania zenekar Mert tudnom kell című produkciójára került sor hétfő este. A kézdiszentléleki Perkőn hétfőn este került sor az erdélyi TransylMania újszerű előadására, ahová a baróti zenekar erdélyi színészeket és táncosokat is meghívott. A rendező és a koreográfus a magyarság múltjával és jelenével foglalkozó dramaturgiai szálra fűzte fel az együttes régi és új dalait. Mint Nagy Kopeczky Kálmán, a darab rendezője az előadás előtt elmondta, a produkcióval a jelenlévők érzelmeire kívántak hatni a zenészek. Azt szeretnék, ha felismernénk, kik vagyunk, és honnan jöttünk, hiszen a jövőhöz tisztában kell lennünk múltunkkal és jövendő céljainkkal egyaránt: „ismernünk kell a hegyek, a fák, a völgyek, a vizek nevét, és tudnunk kell, hogy miért kell őrizni mondát és regét.” Mivel a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának záró produkcióját a Duna Televízió élőben közvetítette, meg kellett várni a pesti tűzijáték előtti - rendkívüli viharról tudósító - híradó végét is, amit a jelenlévők nem szívesen vettek tudomásul. Az élő műsorvezetői bejelentkezés után azonban végre megjelent egy fehér ruhás lány a színpadon, hogy az előadás alatt a jó és rossz harcában az ártatlan – s így elcsábítandó – fiatal nőt képviselje. Derzsi Tímea színésznőn kívül Fehérvári Pétert és a díjnyertes Pálffy Tibort is láthattuk, természetesen ők alakították a csábítókat. A színészek mozdulataira válaszoltak a kolozsvári Ördögtérgye, a sepsiszentgyörgyi Belice és a kézdiszentléleki Perkő néptánccsoport művészei, hol mozgalmassá és színessé téve a színpadot táncukkal, hol pedig az erdélyi nép – vidám és szomorú sorsát – jelenítve meg. A zenekar éppen ezért mintha át is adta volna kissé a főszerepet, hiszen a hátsó színpadon, a közönségtől távol játszották el – ugyanolyan lelkesen, mint szokták- jól ismert dalaikat, amit persze a közönség is szokásos lelkesedéssel fogadott. Csak az utolsó két szám alatt maradtak „magukra”, ekkor ugyanis a fellépők elszaladtak meggyújtani a perkői őrtüzet. A zenekar megtapsolásával így hirtelen véget is ért a produkció, pedig a színészeknek és táncosoknak is kijárt volna az ünneplésből.
      Erdős Zsófia – Új Magyar Szó

    • 2007. augusztus 21: Befejeződött a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója

      Közel ötezer hívő és érdeklődő kapaszkodott fel tegnap a háromszékiek szent hegyére, a Kézdiszentlélek fölött magasodó Perkőre. A csíksomlyóival „egykorú” Szent István-napi búcsút idén a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának egyik zárómozzanatának szánták. Erre az is ráerősített, hogy a szentmise alatt is zajlottak a HMVT utolsó programpontjának számító esti TransylMania-koncert előkészületei, de a hangolás sem zavarta a bensőséges hangulatot. A kora középkori alapokra épült Szent István-kápolna – az építtető Kálnoky, Apor és Mikes családok számára már a XVIII. században búcsújáró kegyhely – előtt felépített oltárnál Tamás József püspök cerebrálta a szentmisét. Az esemény díszszónoka, Oláh Zoltán, a gyulafehérvári papnevelő intézet rektora a Szent István-i értékek továbbvitelét és újrafelmutatásának szükségességét emelte ki beszédében. Úgy fogalmazott: Szent István állama megteremtésének máig ható jelentősége van. Rá emlékezve, visszatérünk a történelembe, emlékezetbeli zarándoklatunk révén magunkkal hozzuk a kortalan értékeket, amelyeket az országalapító király képviselt. „Mindez erővel, energiával tölt fel bennünket a mindennapok harcainak megvívásához. Számomra egyébként is különleges jelentőségű a mostani ittlétem, papként ugyanis ritkán volt alkalmam jelen lenni a búcsún. Gyermekkoromban viszont sokszor jártam itt, mivel a közelben, Gelencén születtem” – mondta el a Krónikának a rektor. A hőséggel dacoló hallgatóság egyik tagja, Demeter Zsuzsanna sepsiszentgyörgyi óvónő így magyarázta a búcsún való rendszeres jelenlétét: „Nagyon fontos, hogy ismerjük a történelmünket, még fontosabb azonban Jézus tanítása szerint élni. Megmaradni és változni is csak Istenbe vetett hit alapján vagyunk képesek. Elsősorban a szentmise hangulata a fontos számomra, ezért elsősorban nem a búcsú helyének szelleme érint meg, hanem Istennel való találkozás.” A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója tegnap gyermek- és ifjúsági táncegyüttesek találkozójával, illetve a lapzártánk után kezdődött Mert tudnom kell… című TransylMania-produkcióval ért véget a perkői nyeregben. A háromszéki hegyeken őrtüzek gyúltak – ezúttal talán nem veszélyre hívva fel a környék lakóinak figyelmét.
      Csinta Samu - Krónika napilap
      Forrás: HUN-INFO Hírszolgálat, www.hun-info.hu

    • 2007. augusztus 22: Háromszéki Magyarok Világtalálkozója, 2007

      Augusztus 19-én Háromszéken lezajlott a vármegye napja az Óriáspince-tetőn, augusztus 20-án a Perkői-búcsú következett, ugyanott pedig meggyújtásra előkészítették a lármafákat. Este aztán, Háromszék-szerte lobogtak az őrtüzek...
      Bede Erika képriportja megtekinthető: http://www.transycan.net/cafe/modules/galeria/index.php?gallery=00047vilagtalal
      Forrás: KÁFÉ – www.transycan.net

    • 2007. augusztus 22: Egy a nép Háromszéken

      Tízezren másztak fel az Óriáspince-tetőre a Szörényi Levente és Bródy János rockoperáiból készült előadásra Közel tizenöt ezer nézőt vonzott a Szörényi Levente és Bródy János rockoperáiból összeállított Egy a nép, egy a magyar... látványos előadás a Maksa fölötti Óriáspince-tetőre. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának a csúcsrendezvénye előtt az ünneplő tömeg birtokba vette a háromszékiek – ez alkalomra létrehozott – emlékhelyét. Az érkezők a szó szoros értelmében is szekértáborba gyűltek, hiszen a tetőre szekerek érkeztek a háromszéki településekről. Pénteken a sepsiszékiek, kézdiszékiek, orbaiszékiek és erdővidékiek saját rendezvényeken próbálták erősíteni az összetartozás élményét; hol több, hol pedig kevesebb sikerrel. Sepsiszentgyörgyön nappal a családosoknak szánt rendezvényeknek jutott a főszerep, estére viszont a kocsmákba költöztek a „találkozók”. A rock-, folk-, dzsesszkocsmák és a színészkávéház zsúfolásig megteltek, a szombat esti vihar sem lohasztotta le a jókedvet. Kézdivásárhelyen a kézművesek sora és a vőfélytalálkozó vonzotta az érdeklődőket. Egykori óvodástársak találtak újra egymásra egy sör mellett.
      Birtkoba vett emlékhely
      Több ezer ember jelenlétében avatták fel a maksa község melletti Óriáspince-tetőn a Háromszékiek emlékhelyét. A Háromszéki Magarok Világtalálkozója egyik legfontosabb momentumának szánt eseményt a megye községeinek felvonulása előzte meg, a szekereken szűkebb pátriájuk legjellemzőbb elemeit, értékeit igyekeztek felvonultatni a községek képviselői. A valóban imponáló látvány megragadta az érkezőket, így szinte kivétel nélkül mindenki számára kötelező programpont volt a kommandói fenyőből és sepsibükszádi kőből épült emlékpark bejárása, a stációkat jelképező tizenkét kapu alatt való áthaladás, illetve a látványban való elmélyülés, a tetőről kínálkozó kilátás megcsodálása. Hasonló „programja” volt az ünnepség díszmeghívottjának, Markó Bélának is, aki avatóbeszédében Tamási Áront parafrazáta, amikor a hely megkeresése és megtalálása okán fejezte ki elismerését a szervezőknek. „Őseink is megkeresték és megtalálták a helyet, ahol több mint ezer éve élünk, akárcsak a világtalálkozó szervezői, akik most újabb helyet találtak meg mindannyiunk számára” – fogalmazott az RMDSZ elnöke. A délután folyamán egyre gyarapodó tömeg evés-ivás-vásárlással mulatta az időt a Szörényi-Bródy-tetralógia bemutatójának kezdetéig. Az Egy a nép, egy a magyar... című előadásra sokan pokrócokkal, sátrakkal való „honfoglalással” készültek, az ismert akkordok felcsendülését pedig közel 10 ezer ember üdvözölte a háromszéki estében.
      Sepsiszék: első magyar szavak, új találkozások
      Kovászna megye 59 települése fogadta az elmúlt hétvégén a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára érkezőket, elszármazottakat, vendégeket. A négy nap programjában 424 esemény szerepelt, a szakmai társulások is mozgósították tagjaikat, képző– és előadóművészek mutatkoztak be változatos kiállításokkal, koncertekkel, előadóestekkel, kézművesfoglalkozások, író-olvasó találkozók, fotókiállítások és filmvetítések gazdagították a programot.
      Háromszéki oktogon
      A találkozó nyitórendezvényén Kisborosnyón felavatták a Háromszéki oktogon elnevezésű kopjafasort, amely a Kovászna megye jeles személyiségeinek állít emléket. A nyolc emlékoszlopon réztáblára vésték fel a híres tudósok, művészek, sportolók neveit, az egészségügy, a tanügy, a közélet, és a hitélet kiemelkedő képviselőinek állítva emléket. A kisborosnyói történelmi emlékparkot gazdagító kopjafasor avatóján Demeter János megyei tanácselnök, a világtalálkozó ötlet– és házigazdája hangsúlyozta: a cél, hogy az itthon maradott és elszármazott háromszékiek kössenek szövetséget egymással és a szülőfölddel. Sepsiszentgyörgyön a családosoknak szánt rendezvények játszották a főszerepet, a központi park sétányán a helyi cserkészek tették próbára szülők és gyerekek ügyességét és játszókedvét. A parkban kipirult apróságok futkorászatak, lelkesen szorongatták markukba az összegyűjtött fabatkákat, amelyeket „világtalálkozós csuporra” lehetett váltani. A csemeték biztatására az apukák gólyalábon vagy tuskón egyensúlyoztak, az anyukák az 1848-as emlékmű képét próbálták kirakni az óriáspuzzle darabjaiból. A kisebbek paszulyszemeket próbáltak kínai pálcikákkal átügyeskedni egyik tálból a másikba. A pipaszárszerű csőből kigurított golyót nem lehetett eltalálni a hatalmas fakalapáccsal, de aki közeljárt, már megkapta a jutalmát, a fabatkát.
      Zene szabadban és kocsmákban
      A szabadtéri színpadon minden generáció és ízlés számára szólt a zene. A gyerekeket a Kelekótya együttes, Tücsök Peti és Hangya Levi szórakoztatta, volt bábjáték, fúvószenekarok, népdalénekesek, néptáncosok, bűvészmutatványok, flamenco, rock, pop és ír zenére bulizhatott a közönség. A Városi Képtárban Háromszék népi építészete címmel megnyílt a tárlat, amely a teljes székely népi építészet anyagának a része, és amelyet Zakariás Attila vezetésével gyűjtöttek és rajzoltak a háromszéki építészek. A sarokgalériában 11 fényképész műveiből állt össze a Városlakók című kiállítás, a művészek egy éven át fotózták a várost, ebből az anyagból válogattak a tárlatra. A megnyitót László József klarinéthangversenye tette ünnepélyesebbé, a sepsiszentgyörgyi születésű előadó a Regensburgi Zeneművészeti Főiskola tanára elmondta, hogy szívesen játszik itthon, de erre a következő években már nem kerüleht sor, mert minden napja be van táblázva. A Park vendéglőben berendezett Irodalmi kávéházban Zorkóczy Zenóbia Székelyek című versösszeállítását népdalokkal színesítette, majd Bogdán László, Czegő Zoltán, Dali Sándor, Magyari Lajos és Tömöri Péter olvastak fel műveikből. Háromszéki közigazgatási címerekből nyílt tárlat a sepsiszentgyörgyi esketőház udvarán, a rendezvényen Szekeres Attila címertervező, újságíró állította ki munkáit. Estére kocsmákba költöztek a találkozók. A rock-, folk-, jazzkocsmák, és a színészkávéház minden este zsúfolásig megteltek, a szombat esti vihar sem lohasztotta le a jókedvet. Egykori óvodástársak találtak újra egymásra egy sör mellett, a már Németországban született hároméves óvatosan próbálgatta a magyar szavakat, idős hölgyek tapsoltak lelkesen, amikor felismerték valamelyik versmondóban egykori kedvencüket, és mindenki egyetértett: sikeres a találkozó, érdemes megismételni.
      Bécsi „taxinész” a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján
      A színész, író és bécsi taxisofőr, az osztrák főváros magyar közössége művelődési életének szervezője, Székely Szabó Zoltán jelenléte a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján is nyomot hagyott. A rendkívül sokoldalú egyéniség „hazahívott” előadóként és nézőként forgószélként tűnt fel a sepsiszentgyörgyi rendezvények több helyszínén is. Hol a Park vendéglő irodalmi kávéházban olvasott fel könyveiből, hol pedig a Sugás vendéglőben berendezett színészkocsmában lépett fel kabaréjeleneteivel. Beszélgetésünk a színészkocsmai fellépése után indult, amikor borral kínált, és büszkén elém tolta az általa szerkesztett, tatai borászok Szürkebarát című lapját, és leszögezte, két fontos éltető eleme a humor és a bor. Kérdésemre, hogy hogyan határozza meg magát Székely Szabó Zoltán röviden válaszol: taxinész. „Azt szoktam mondani, hogy a színész élete olyan színház nélkül, mint a nászéjszaka menyasszony nélkül. Én ebben élek nyugaton, színház nélkül. Ülök egy taxiban, és rengeteg időm van színházon gondolkodni, szervezni, intézni. Ha egy irodában dolgoznék, nem tudnám csinálni. Évente legalább két nagyszínpadi és két kamara-előadást hívok Erdélyből Bécsbe, ez ha kicsi is, de világtalálkozónak nevezhető. Ezekre az előadásokra mindig sikerül 200–300 bécsi magyart megmozgatni, akiknek hiányzik a színház. Ez legalább egy teltházas produkcióra elég. Emellett az Európa klub vezetőségi tagjaként több egyéni előadást is protezsáltam be a klubba” – meséli egy szuszra. Szép gesztusnak tartja, hogy Háromszék nem felejtette el azokat, akiket szétvetett a sors a világ minden tájára. „Most is ragaszkodtunk régi törzsasztalunkhoz, leültünk, és döbbenten néztük egymást, hogy itt van például az 1977-ben bemutatott Hegyipatak előadás szinte teljes szereposztása” – mondja. Székely Szabó Zoltán több mint húsz éve él Ausztriában, és bár sokszor látogatott haza, tudta, hogy ez alkalommal rengeteg baráttal, játszótárssal, ismerőssel találkozhat. „Az a fantasztikus, hogy hihetetlenül itthon érzem magam, és nagyon nehéz lesz visszamenni. Csodálatos kezdeményezésnek tartom, hiszen nemcsak találkozunk és nosztalgiázunk. Én például már szervezem a következő bécsi fellépéseket is. Most éppen Váta Loránd műsorát hívtam Bécsbe, de a marosvásárhelyi és csíkszeredai színházak fellépését, egy fiatal képzőművész kiállítását is szerevezem Bécsben. Ez a világtalálkozó szikra lehet, további hasonló találkozók kiindulópontja” – vallja a bécsi „taxinész”.
      Erdővidék: hazafelé tartó szálak
      „Mindenem megvan, a gyermekeim és az unokáim is itt vannak mellettem, az egészségre sem panaszkodhatom, mégis bánt, hogy nem lehetek otthon” – panaszolta az utolsó működő kisbaconi vízimalom tulajdonosa, özvegy Keresztes Béláné Józsa Etelka. Az 1836-ban épített, csendesen duruzsoló öreg malom egyik szobájában szövőgető idős asszony azt mondta: hazavágyik az egyórányi gyalogútra levő szülőfalujába, Bodosba. „A gyökereim ott vannak, a szüleim, a nagyszüleim is ott nyugszanak, s a rokonaim ott élnek” – tette hozzá. Mindez sikerült Osváth Vilma asszonynak, aki nyugdíjas korára jött haza Benedek Elekkel közös szülőfalujába, és hónapok alatt pótolta, amit a néhány évtizedes baróti távollét nem tett lehetővé: szomszédasszonyaitól megtanulta a szövés titkait, hogy a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának (HMVT) kistérségi napjain asszonytársaival együtt bemutassa remekeit. „Hazajöttem, s megtaláltam a szálakat” – mondta a nyugdíjas asszony. Hazafelé, a gyökerekhez vezető szálakat kerestek és találtak az elmúlt hétvégén az erdővidékiek. A kisbaconi fiatalok és gyermekek például Benedek Elek sírját takarították ki, és ültették be virágokkal, hogy Elek apó halálának 78. évfordulóján kis táblát illesszenek a Bodvaj-patakából hozott kőre: a szülőfalu nem felejt. Az erdővidéki falvakban mindenki felmutatta mindazt, ami számára a legszebb és legdrágább. A Baróton tartott kistérségi napon a vidék falvai és kézművesmesterei az átöröklött hagyaték remekeit hozták el. Barabás Mihály tanár-mérnök, a nagyajtai kriza János általános iskola igazgatója az erdővidéki virágornamentikáról tartott előadásában meg is jegyezte: „Ez a kincs megélhetésünket biztosítja. Ha más népek képesek megélni saját művészetükből és hazájuk szépségéből, akkor mi, székelyek, erdővidékiek is meg kell hogy éljünk a miénkből”. A hasonló kincsek őrzését és mentésének fontosságát népszerűsítette a magángyűjteményének egy részét bemutató Benkő Árpád, illetve az állandó néprajzi kiállítást felavató nagybaconiak. Ezt tette egykoron néhai Kászoni Gáspár (1896–1989) baróti órásmester, akinek magángyűjteményéből jött létre Erdővidék Múzeumának további magánkollekciókból kiegészített alapanyaga, és akinek az emlékére szombaton márványtáblát lepleztek le. Bevallásuk szerint ezt teszik azok az erdővidéki fiatalok, akik révén az I. Kisbaconi Alkotótábor anyagából nyílt kiállítás. „Első kiállítótermünk egy tölgyfából ácsolt öreg ól, de nem baj, Kisbaconból újra mesefalut alkotunk” – fogadkozott a tábor művészeti vezetője, Albert Egon. Más műfajban, de kincseket őrzött évtizedeken át a baróti Antal Jenő nyugalmazott erdész is, akinek a Vadászemlékeim című könyvét óriási érdeklődés mellett mutatták be Baróton. „Én az erdőt és annak fáit, vadjait óvtam egész életemen át, és azt hiszem, nem tettem hiába” – vallotta az elsőkötetes szerző. Demeter Zoltán, a HMVT erdővidéki főszervezője és munkatársa, Hoffmann Edó kitalálták: összegyűjtik a vidéken élő vagy innen elszármazott kötetes szerzőket és képzőművészeket. Nyolc tollforgató és tizenhárom művész hozta-küldte el munkáit, s hogy a hazafelé tartó út máskor is járható legyen, a tárlatmegnyitón a földön heverő zsinegből tápláló hajszálérként mindenki hazavihetett egy-egy darabkát.
      Orbaiszéki passzivitás
      A meghirdetett látványos programmal ellentétben igencsak szerény és visszafogott képet mutatott Orbaiszék központja Kovászna, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója szombati széki ünnepe alkalmából. A délelőtti Orvosok itthon és otthon címmel meghirdetett konferencia szakmai jellegénél fogva különösebb csillogást nem hozott. A kézművesek kirakodóvására mindössze három sátorra korlátozódott. Ezekben fából faragott dísztárgyakat, kukoricaháncsból készítet háztartási kiegészítőket, valamint mezei virágokból összeállított ikebanákat csodálhatott meg a kisszámú érdeklődő. A legtöbb tárgy elkészítési módját is megismerhették a jelenlevők. Kellemes színfolt volt ugyanakkor a szombati nap két kiállítása. Az első tárlat a Képvidék alkotócsoport Orbaiszék településein készült felvételeiből állt össze. A megnyitón elhangzott méltatásában Nagy Lajos helyi fotóművész rámutatott: a felvételek egy olyan világ életképeit villantják meg, amelyről nem tudni, meddig létezik még. A települések székely lakossága ugyanis elöregedett, a fiatalok közül sokan elvándoroltak. A felvételek ezáltal hagyományőrzővé válnak, de többük hírt ad a múlt és a globalozálódó jelen együttéléséről is. A kiállítás megnyitóját, akár a rendezvények zömét szerény érdeklődés kísérte, leginkább a város fiataljai maradtak távol. A másik kiállítás a környéken szerzett vadásztrófeákat mutatta be; díjnyertes medvebőrökben, agancsokban és kisvadak prémgyűjteményében gyönyörködhettek az érdeklődők. A megnyitók után a művelődési ház udvarán felállított nagyszínpad elé várták a nagyérdeműt, ahol Márk Attila daltulajdonosnak a bort istenitő rövid műsora következett. Gitárkíséret mellett egymás után csendültek fel Babits Mihály, Hamvas Béla, Gárdonyi Géza és persze Balassi Bálint Bacchus italát méltató sorai. Az előadó az egyes dalok között rövid felolvasásokkal emlékeztette a közönséget, miért is tekintik a bort a magyarok italának. Kellemes élményt nyújtott a Kovásznáról elszármazott Török Csorja Viola Szent Kinga gyűrűje címet viselő, első ízben Csíksomylón bemutatott misztériumjátékáról készült kisfilm, amelyet a művelődési házban vetítettek le. A vetítést követően a településről elszármazott tollforgatók dedikálták műveiket. Az est fénypontját a csíkszeredai Role együttes Pille című csángó rockballadája jelentette. Az eseményen csángó népdalokon alapuló folk-rock dallamok viszonylagos lelkesedést szültek főképp a fiatalok részéről. Az ötletes háttérvetítéssel és fénytechnikával színesített produkciót végül visszahívással és vastapssal díjazta a publikum. A találkozót a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad Kócember kócszerelme című színpadi előadása és a már említett Role együttes nosztalgiabulija zárta. (Krónika)
      Forrás: Transylvania, www.hhrf.org

    • 2007. augusztus 21: Háromszéki Magyarok Világtalálkozója: sikeres kezdet

      Sikeres volt a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója, amelynek eredményeképpen - a szervezők reménye szerint - a több ezer résztvevő megértette: nagyon komoly összefogás szükséges ahhoz, hogy a székelyföldi magyarság megfelelő életminőséget teremtsen magának. Az először megrendezett eseményre a világ számos országából hazalátogattak a történelmi Háromszékről elszármazott székelyek, akik az otthon maradottakkal együtt, az esemény záróakkordjaként hétfőn este látványosan fejezték ki összetartozásukat: a hajdani lármafák mintájára láncban gyújtottak tüzet, amely körülbelül ötven településen égett egyszerre. A rendezvényt kitaláló Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke elmondta: a háromszékiek megértették a világtalálkozó lényegét, s együttes erővel mindent megtesznek szülőföldjük felemeléséért. Reméli, hogy szemléletváltás kezdődik el bennük, s felmérik: a mai világban csak nagyon komoly összefogással lehet fejlődést elérni. A legalább 425 programot felsorakoztató rendezvény csúcspontjának bizonyult a háromszéki magyarok emlékparkjának a felavatása, illetve az azt követő színpadi bemutató: Szörényi Levente Egy a nép, egy a magyar című rockoperája, amelyet Demeter szerint több mint százezren tekintettek meg. A háromszéki vezetőben ez a találkozó is megerősítette azt a meggyőződést, hogy a vidék emberi erőforrásban hallatlanul gazdag, amit az eddiginél jobban lehetne hasznosítani. Demeter szerint az esemény konkrét hozadéka lehet az, hogy az emberek - jobban megismerve egymást - közös gondolkodásba kezdenek.
      Forrás: Magyar Nemzeti Online, www.mno.hu

    • 2007. augusztus 20: Háromszéki Magyarok Világtalálkozója - Békésen ünnepeltünk

      Rendbontás nélkül zajlottak le a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának rendezvényei. Az eseményekre a rendőrség kivezényelte teljes állományát — kivéve a szabadságukat töltőket —, a csendőrség 120 munkatársát. Azaz mintegy nyolcszázan felügyelték a rendet és a közlekedést. Laurenţiu Todoran megyei rendőrfőkaptiány szerint az Óriáspince-tetőn legfennebb tizenhétezren lehettek csúcsidőben, az Egy a nép, egy a magyar című Szörényi—Bródy-produkció idején. A csendőrség a fontosabb rendezvényeken volt jelen — közölte Sorin Barbu alezredes, a Dózsa György Megyei Csendőr-felügyelőség szóvivője.
      Forrás: HUN-INFO hírszolgálat:: www.hun-info.hu

    • 2007. augusztus 20: Összefogtak Háromszék hazatérő világpolgárai

      „Szent helyszínt“ avattak tegnap a maksai Óriáspincetetőn A Kárpát-medencében egyedülálló magyar világtalálkozót tartottak a hét végén a háromszéki települések. A csúcspillanatnak számító tegnapi, maksai emlékműavató helyszíne a háromszékiek és az innen elszármazottak „szent helyeként” fogható fel immár, hiszen Székelyföldnek az együvé tartozás szimbólumának kell lennie a továbbiakban – fogalmazott a kizarándokolóknak Demeter János. Háromszéki, de erdélyi, vagy inkább Kárpát-medencei szinten is első ízben szervezett magyar világtalálkozót a múlt hét végén Kovászna megye közel hatvan települése. Ojtozban nem kisebb vendég volt jelen az 1917. augusztusi csata emlékműve hasonmásának avatóján, mint dr. Lomnici Zoltán, a magyar Legfelsőbb Bíróság elnöke. A házigazda községekben és városokban több mint négyszáz különböző programmal fogadták a vendégeket. Három helyszínen tartott istentiszteletet Tőkés László nagyváradi református püspök is szombaton és vasárnap. A sepsiszentgyörgyi Sugás vendéglő két estén keresztül színészkocsmává változott, ahol a helybeli és a határokon túlra szakadt háromszéki művészek zsidvei borfajtákat szolgáltak fel, és sanzonokkal, kiselőadásokkal kedveskedtek vendégeiknek. A svéd és Heves megyei, testvérmegyei küldöttségnek műemlékvédelmi és mesefalu-projektet mutatott be partnerkeresés céljából a háromszéki önkormányzat. Kovászna fürdővárosban folytattak eszmecserét a háromszéki orvosok, és Orbaiszék változó társadalmáról és kultúrájáról tanácskoztak a néprajzosok dr. Pozsony Ferenc néprajzi magánmúzeumában, Zabolán. Kézdivásárhelyen a kistérségek napján hagyományos esküvőt tartottak kézdiszéki vőfélyek közreműködésével. A szervezők becslése szerint több ezer helyi, belföldi és külföldi látogató fordult meg a találkozón. Ma délelőtt a felső-háromszéki Kézdiszentlélekről indulnak a zarándokok a Perkő-hegytetőn lévő kápolnához, ahol a szentmise után kézművesvásár, néptáncelőadás lesz, majd este a TransylMania etnorockegyüttes adja elő a Mert tudnom kell... című produkcióját, illetve éjjel 11 órakor őrtüzeket gyújtanak a megye településein. Az ötletgazda Demeter János megyei önkormányzati elnök azzal a céllal hozta tető alá – munkatársaival – a nagyarányú rendezvényt, hogy egyfelől erősítse a külföldre elszármazott háromszéki magyarok szolidaritását, másfelől ismertesse a potenciális befektetőkkel a térség gazdasági és idegenforgalmi vonzatú adottságait. „Valamelyik internetes fórumon valaki azt írta, hogy választási kampány része lenne a világtalálkozó. Szó sincs erről, az érdekel, hogy nagyon jól sikerüljön” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek tegnap Demeter.
      Domokos Péter – Új Magyar Szó

    • 2007. augusztus 20: Dombtetői rockopera

      Egy a nép, egy a magyar: minimális díszlet, mélyen kivágott ruhák, irdatlan mennyiségű smink a színésznők arcán, pirotechnika, problémás kivetítő és végre normális hangosítás. Már a feljutás is kalandos volt azok számára, akik vasárnap este a Maksa melletti domb felé vették az irányt. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója rendezvénysorozatának keretein belül ugyanis itt kezdődött a Szörényi–Bródy alkotópáros Egy a nép, egy a magyar című, négy korábbi rockoperájából készült műsora, mely – a szervezők előzetes reményeit beigazolva – rengeteg embert vonzott. A kocsisort és a parkolási nehézségeket sikeresen megoldó felnőttek a dombtetőre felérve szembesültek persze a legnagyobb „problémával”, mivel igen sok kakas-, flekken- és kürtőskalácsárus volt, amit a gyerekek rögtön ki is szúrtak. De nemcsak ők csábultak el, hiszen volt itt fafaragó mester, szőttes-, zászló- és könyvárus, valamint gyöngyből készült ékszereket kínáló kereskedő is. Este nyolc órakor már a szekeres felvonulásról és a rockoperák előkészületeiről forgatott anyagokkal igyekezett közelebb csalogatni a közönséget a Duna Televízió műsorvezetője, s végül az Attila, Isten kardjával kezdődött el az erdélyi és magyarországi táncosokat és színészeket egyaránt felvonultató műsor. Minimális díszlet, mélyen kivágott ruhák, irdatlan mennyiségű smink a színésznők arcán, pirotechnika, problémás kivetítő és végre normális hangosítás, hogy a távolabb állók is megfelelően hallják az előadást. Az Óriáspince-tetőt beborító tömeg az István, a királyra kezdett először reagálni, valószínű a mai napig is ez a legismertebb Szörényi–Bródy-rockopera. Sokan énekeltek együtt a színészekkel, s a tapsmennyiségből ítélve ez nyerte el leginkább mindenkinek a tetszését. A Veled, Uram és az Árpád népe csöndben eltelt, sokkal inkább ismerkedett mindenki a darabbal, mintsem bulizott volna. A táncosok produkciójára nem lehetett panasz, igaz, a színészekére sem – azt pedig mégsem lehet nekik felróni, hogy nem Vikidál Gyulának, Varga Miklósnak vagy épp Deák Bill Gyulának hívják őket. Az előadás végi tapsnál a közönség a minimális udvariasságon túl nem volt igazán lelkes, annál inkább örült azonban, amikor Szörényi Levente és Bródy János is megjelent a színpadon, hogy némi ölelkezés után a produkcióban közreműködőkkel együtt énekeljék el az Egy a nép, egy a magyar című dal néhány sorát. Már épp elindult volna a „nép” hazafelé, amikor némi fáziskéséssel valakinek eszébe jutott, hogy azért csak illene elénekelni a himnuszokat, s „visszaparancsolta” a színészeket a színpadra. A produkció után a sötét domboldalon lefelé botorkáló közönség lassan hazafelé vette az irányt. Persze attól függően, hogy ki hol állt meg, ugyanis a feljebb parkolók hosszú késéssel indulhattak csak haza, hogy némi pihenés és munka után készülhessenek a tegnap esti – lapzártánk utáni – Transylmania zenekar Kárpát-medencei magyarság sorsát bemutató előadására.

    • 2007. augusztus 27: Tematikus etnobalett rockzenére. Mi tudjuk, mi történt a Perkőn idén nyáron

      „Az ördögök attól ördögök, a lány attól olyan, amilyen, ahogyan viszonyulnak a szimbólumhoz” – a rendező magyaráz. Erdélyszerte divat lett szabadtéri óriásprodukciókat szervezni, amelyek soktízezres vagy még nagyobb tömegeket mozgatnak meg. A magyar nemzettel, a magyarság sorsával, megmaradásunkkal kapcsolatos tematika miatt általában sikerre ítéltetett előadások sorában rendhagyónak látszik a kézdiszentléleki Perkőn augusztus 20-án este bemutatott „Mert Tudnom Kell” című produkció, amely méreteiben és elképzelésében a csíksomlyói István, a király-hoz mérhető. Alkotói, a TransylMania zenekar és a köréjük csoportosuló szakemberek minden jel szerint új műfajt teremtettek. Rockkoncert keveréke a színházzal, a mozgás-színházzal és a néptánccal, ilyet eddig sem Magyarországon, sem Erdélyben nem láthattunk. A hagyományos búcsújáró hegyen, a Perkőn, az I. Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának záróeseményére több, mint tízezer ember gyűlt össze. A „Mert Tudnom Kell – barangolás a magyarság múltjában, jelenében és jövőjében” című koncert-előadást élőben közvetítette a Duna TV. A produkció létrejötte időközben egyik TransylMania tag kiváláshoz vezetett, az alapötletét hozó Ségercz Ferenc - úgy tűnik -, végleg elköszönt társaitól. A konfliktusról és az esemény sikeres és kevésbé jól sikerült oldaláról kérdeztük az érintetteket és az alkotókat.
      ► Hozzávalók Egy darab etno-rock zenekar (TransylMania), három színész (Derzsi Tímea, Fehérvári Péter, Pálffy Tibor), mintegy nyolcvan frissen tartott táncos (az Ördögtérgye-, a Belice- és a Perkő néptáncegyüttesek) és egy darab regős (Csibi Szabolcs).
      ► Elkészítés módja A téma a zenekar számainak egymásutániságából, a dalszövegekből és a színpadon zajló mozgásinstallációk összeolvadásából születik meg: a magyarság sorsának alakulását látjuk a múltban és a jelenben, de a jövőre is vonatkozó sugallattal. A színészek, a regőst leszámítva, egyetlen hang nélkül játsszák végig a másfél órás darabot, csupán mozdulatokkal kommunikálnak.
      ► Aki kifőzte A rendező (Nagy Kopeczky Kálmán), a koreográfus (Orza Călin), az animációk készítője (Dávid Eszter) és az, aki állta a végül ötvenezer lejre felduzzadt költségeket (Kovászna Megye Tanácsa) és a szervezésben segédkező kovászna megyei Művelődési Központ. Nagy Kopeczky Kálmán, sepsiszentgyörgyi bábrendező szerint „a jó és a rossz örökérvényű harcáról van szó. A tisztaságot, a fehérséget, de akár a magyarságunkat a fehér ruhás lány jelképezi. Állandó veszélyforrást jelent a két ördögi figura, amelyek a mindenkoron ránk leselkedő veszélyeket jelenítik meg: idegen hatalmakat, trianont, de saját magunkat is ebbe a kategóriába sorolhatjuk” – mondta el a maszol.ro-nak. Szerinte ebben a darabban nem az a lényeg, mit értünk belőle. „Nem az emberek értelmére akarok hatni, nem a ráció a cél, hanem a megélés. Különféle érzeteket akarok előbányászni belőlük egy-egy jelenet egy-egy történés kapcsán. Elsősorban nem megérteni kell, hanem megérezni valamit magunkból” – tanácsolja a rendező.
      „Én bábszínházi rendező vagyok. A színház és a bábszínház között az a különbség, hogy az egyik érzelmi síkon, a tudatalattira hat, a másik a racionalitásra. A Mert Tudnom Kell is a tudatalattit célozza.”
      ► Vizualizálni a zenét „A zene eleve absztrakt műfaj, kivéve, amikor szöveg is társul hozzá, és a szöveg meséli el, hogy miről is szól. Ebben a rendezői vízióban az történt, hogy a klasszikus zene és a klasszikus balett mintájára valamilyen szinten vizualizáltuk a zenét. Amit hallottunk, azt láttuk. A zenei hangulat által megteremtett atmoszférához próbáltunk képeket társítani és nem pedig a zenéhez társított szöveget ábrázolni” – mondta el lapunknak Orza Călin, aki a produkcióban nem csak a táncos jelentek koreográfiájáért felelt, hanem a teljes színpadkép megkomponáltságához is jelentősen hozzájárult. A darabot ért kritikák többsége a közérthetőséget kéri számon a készítőktől, Orza ellenben még elvontabbra alakította volna a jeleneteket. „Talán túlságosan is akartunk valamit közölni, ahelyett, hogy hagytuk volna a zene hangulatát és mellé társított színpadi mozgás lehetőségét önmagában létezni. Több sejtetés kellett volna, mint prezentálás és több kérdés, mint kijelentés. Végig meg kellett volna tartani a jelenteket metaforikus síkját” – gondolja a koreográfus.
      ► Mégis miről szól? A darab nyitánnyal kezdődik, melyben máris világossá válik az alapkonfliktus. A két fekete-pirosba öltözött ördög meg akarja szüntetni a fehér ruhás lányt. A második jelenetben egy farsangi mulatságot látunk, a Bonchidai menyecskék című számra, ami a rendező szerint hétköznapjainkra utal. „Egy büdös nagy forgatagban élünk, alakoskodva, szerepeket játszva. Ezt tesszük” – vallja Nagy Kopeczky. Utána két óriásbáb foglalja el a teret, egy férfi és egy nő, akiket pap esket össze. Ez szintén a máról szól, a rendezői elképzelés szerint a házasság szentségének felszámolódását akarták színre vinni. Az ártatlanság elvesztését egy másik jelentben szerelmi csalódással kapcsolták össze. A fehér ruhás lány szerelmes lesz, megjelenik a szexuális vágy, majd a csalódás és a bűnbánat, ami megszüli a keresztet. „Tény, hogy az ördögök hozzák fel a színpadra, de ha belegondolunk nem biztos, hogy Istentől kapjuk egyen-egyenként saját keresztünket, amit cipelünk, hanem lehet, inkább az ördögtől. Nem féltem, hogy megszentségtelenítjük ezzel. Az ördögök attól ördögök, a lány attól olyan, amilyen, ahogyan viszonyulnak a szimbólumhoz” – magyarázza a jelenetet a rendező. Majd csata következik, nem tudhatjuk, ki az ellenség, avagy kik a harcoló felek, a háborút a konkrétumoktól letisztítva önmagában láthatjuk. A kereszttel, a kereszténységgel eljutunk az újkorba, lassan megszületik a nemzeti öntudat. Népviseletedbe öltözve, néptánccal érzékeltetik a régiók kialakulását a Hazám, hazám című szám alatt. Majd jön a felnégyelt haza, ami Trianonról szól. „De nem csak az önsajnáló trianoni bánatról, hanem a saját bűneinkről is beszél. Saját fehér ruhás lányunkból, magyarságunkból disznót csinálunk” – magyarázza a rendező. Ekkor szűnik meg a metaforikus szál, hiszen a fehér ruhás lány egy humorosan felvezetett bűvészmutatvány keretében (nyilván a két ördög játssza a bűvészeket) konkrét, hús-vér negyed disznóvá varázsolják. A népviseletes párok elszakadnak egymástól. A férfiak a disznóból (a fehér ruhás lányból, a hazából) származó kis csomagokkal útnak indulnak, elvándorolnak, eltűnnek a színről. A teljes apátiát a Tiszteld a gyermeket című szám fordítja át pozitívabb kicsengésű finálévá. Nagy Kopeczky Kálmán szerint ez mégsem megoldás, nem garancia semmire. „Nem tartom helyesnek és művészinek azt, amikor a színház konkrét megoldásokat kínál. A gyermekek jelenléte a színpadon és ahogy lesöprik a két gonoszt pusztán a reményt jeleníti meg.”
      ► A zenekar – belső konfliktusok „Nagyon régi vágyunk az, hogy ne sörös-miccses hangulatú rendezvényeken lépjünk fel. Komolyabbat kellett csinálni, ez most jött össze” – mondta a maszol-ro-nak a TransylMania frontembere. Cseresznyés Szilamért arról is kérdeztünk, mi lesz a zenekarral, miután a hegedű mellett a hangzás népi jellegét adó, fúvós hangszereken játszó Ségercz Ferenc bejelentette, kiválik az együttesből. Ségercz szerint, aki közben a Fabatka és a Tündérground zenekarok oszlopos tagja, a TransylMania nincs tekintettel a együtteseinek koncertprogramjára. „Olyan szervezési alkalmazásokat gyakorolnak, ami mellett nem lehet más zenekarokat csinálni. És bizalmatlanul viszonyultak a perkői produkció dramaturgiájához, aminek az alapötletét én írtam” – állítja Ségercz, akinek neve a dvd-n a rendezője mellett szerepel majd, mint ötletgazda és dramaturg. Cseresznyés azonban másként emlékszik. „Nem igaz, hogy ő hozta volna az alapötletet, igaz, volt egy rész, amikor sokat segített. Én inkább azt mondanám, hogy közös munka volt” - meséli a frontember, majd hozzátette, „Ségerczről kiderült, hogy nem szereti ezt a zenét, sok munkája nem is látszik benne.” Közben Kelemen István, a hegedűs is kiszállt egyetemi tanulmányai miatt, a helyén augusztus 24-én, a nagyszebeni koncerten már Fazekas Albert muzsikált. A bejelentés és a vita ellenére ekkor Ségercz még együtt zenélt a bandával.
      ► Körbevinnék Nagy-Magyarországon „A kezdeti száz millió lejes keretet hamar túlléptük, de már nem lehet visszafordulni. Két hónappal a fellépés előtt már nagy lendülettel dolgozott mindenki. Eleinte szentgyörgyi hivatásos táncosokra gondoltunk, de az István, a király miatt nem értek rá. Ekkor még nem volt rendező, sem koreográfus, csak tervek. Nagy Kopeczky Kálmán szentgyörgyi bábrendező azonnal elvállata. Orza Călin elfoglaltságai miatt habozott, de végül belement. Azt mondta, azért vállalja el, mert születik valami, ami a miénk, erdélyieké, Székelyföldé” – idézi fel az indulás pillanatait a basszusgitáros. Cseresznyés Szilamér elmondta, valami egyénivel akartak előállni az import rockoperák erdélyi térnyerésének közepette. „Rengeteg energia és pénz van benne, a végére ötvenezer lejnél is többe került. Persze voltak bajok és hibák, a múlt-jelen-jövőképek nem úgy jelennek meg, hogy érthető legyen. Érzelmileg hatott az emberekre. Nagyon kevés idő alatt raktuk össze a műsort, mégsem nem érzem, hogy mellényúltunk volna. Tovább fogjuk vinni. Nagy-Magyarország területén mindenhol, egy évben kétszer szeretnénk előadni ezt a műsort” – vázolta terveiket a TransylMania vezetője. „Sokan mondják, hogy ezt még látni kell, mert ha nem, akkor idézőjelben mondom, kár volt ennyit dolgozni rajta” – teszi hozzá a rendező, aki szintén optimista a produkció jövőjét illetően, konkrétumokat azonban ő sem tud mondani. „Tízezer néző volt kint és színházi atmoszférát éreztem, az emberek tapsoltak egy rockkoncerten” – mondja Kopeczky. „Misztériumi állapotot láttam, a színházi csoda megtörtént. Függetlenül attól, hogy dvd-n is megjelenik az előadás, erre a csodára: a színház és nézőtér valódi összeolvadására szükség van. Hiszem, hogy megismételjük a produkciót. Jó helyszín és időpont kell hozzá. És ismét sok-sok munka.”
      Stanik Bence – Új Magyar Szó

  •